Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-308. Törvényjavaslat a sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről

308. szám. 147 A Ki. §-lios. Ez a §. tartalmazza azokat a kisebb jelentőségű módosításokat és kiegé­szítéseket, .amelyeket a St. egyes rendelkezésein részint a fentebbi §-ok ren­delkezései következtében történt változások miatt, részben azért kell tenni, mert az időközben szerzett tapasztalatok egyes módosítások és kiegészítések szükségességét beigazolták. A lapkiadó és a felelős szerkesztő személyében megkívánt előfeltételek tekintetében a St.- 17. §-ának ama rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy rövid öt év elteltével a közvélemény kialakítása szempontjából is jelentős ily poziciót foglalhasson el az, akit a bíróság bűntett miatt elítélt, a közérdek­ekéi nem látszik összeegyeztethetőnek. Ugyancsak rövidnek tűnik fel az aljas okból elkövetett vétség miatti elítélés esetére megszabott három évi határ­idő. Ehhez képest a javaslat a bűntett miatt elítélt egyént egyszersminden­korra el akarja zárni attól, hogy időszaki lap kiadója vagy felelős szerkesz­tője lehessen, az aljas okból elkövetett vagy az 1921:111. törvénycikkbe ütköző vétség miatt elítélt egyént pedig öt év tartamára. A St. 18., §-ának utolsóelőtti bekezdéséből kihagyandónak tartja e sza­vakat »politikai tartalommal*, mert az a körülmény, hogy a lap politikai tartalommal jelenik-e meg vagy nem, vitára adbat alkalmat, ami pedig egyes esetekben a köz érdekével állhatna ellentétben. Kiegészítésre szorul a St. 20. §-ának a helyre igazi tási jogra vonatkozó rendelkezése. Többször előfordul ugyanis, hogy egyes időszaki lapok nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölnek vagy való tényeket hamis szín­ben tüntetnek fel anélkül, hogy az közvetlenül valamely hatóságra vonat­koznék. Ily esetben a St. 20. §. alapján bár a közérdek megkívánná, az a hatóság, amelynek ügykörét a közlemény tartalma csak közvetve érinti, nem követelhetné helyreigazító nyilatkozatának közlését. Ehhez képest a javaslat e hiány megszüntetését szükségesnek tartja. Ugyancsak kiegészítésre szorul a St. 24. §-a 7. ós 8. pontjának rendel­kezése, amely vétséggé nyilvánítja; ha valaki a közleményben vagy helyre­igazító nyilatkozat alakjában szándékosan valótlan hűi:- tesz közzé és ezael kárt okoz. Ez a rendelkezés ugyanis kétséget támaszthat atekintetben, hogy e bűncselekmény törvényes forgalma alá csupán a vagj^öni kár esik-e a vagy pedig kiterjed az a nem vagyoni kárra, áz erkölcsi kárra is. A javaslat e kérdést a St. 39. §-ával egybehangzóan oly módon kívánja eldönteni, hogy az említett vétség törvényes fogalma alá esik mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kár. Kiegészítésre szorulnak végül a St. 58. §-ának a szerkesztőség tagjai részére — a szolgálati viszony rögtön beálló hatállyal felmondhatása tekin­tetében — jogot biztosító rendelkezései. A St. 58. §-ának 3. pontja ugyanis irányváltoztatás tekintetében csak abban az esetben biztosítja a szerkesztő­ség tagjai részére a fentebb érintett jogot, ha a kiadó oly közlemény meg­írását követeli tőle, amelynek iránya a felek között fennálló szerződéssel ellenkezik. A javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyrészt a szerkesztőség tagjainak a kiadóval szemben alárendelt viszonya folytán, más­részt a St. megalkotása óta eltelt idő tapasztalatai következményekónt — amely idő alatt több lap irányát egészen és oly mértékben változtatta meg, hogy azt előre a szerkesztőség tagjai nem is sejthették -— áz újságírók sza­badsága érdekében ki kell terjeszteni fentebb említett jogukat mindamaz 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom