Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-308. Törvényjavaslat a sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről

HQ 808» szán;, Részletes indokolás. Áz l—S. §-hoz. A javaslat 1—3. §-a szabályozza azt a fontos kérdést, hogy az időszaki lap közleményében elkövetett bűncselekményért kit vagy júket terhel a büntetőjogi felelősség (időszaki lapokra vonatkozó sajtójogi felelősség). Ezt a kérdést fennálló törvényes jogunkban — amint ismeretes — a St. 35. §-a szabályozza. Ehhezképest a javaslat az 1—3. §-át. a St. 35. §-a helyébe kívánja iktatni, amely eljárás a tör vény szerkesztés technikája Bzempontjából is megfelelő, mert egyes törvényeknek e §-ra hivatkozása esetében az alkalmazásba jövő jogszabály tekintetében kétség nem támadhat. A St. 35. §-a a fokozatos és kizárólagos felelősséget iktatta törvénybe oly módon, hogy 1. fokon: a szerző,,2. folton: a felelős szerkesztő, 3. fokon a kiadó felel. Az időszaki lap hirdetéseiért és nyiltéri közleményiért pedig a 2. fokon a, felelős szerkesztő helyett a kiadó felel. A St. rendelkezései a különböző fokon levők együttes felelősségre vonását kizárják. Ez a felelősségi rendszer a büntetőjog általános szabályaival — amely a bűncselekmény elkövetésében részes valamennyi egyén együttes felelősségre vonásán sarkal —• a legélesebb ellentétben áll. Tisztában voltak ezzel természetesen a St. előkészítői is s a javaslat indokolásában ezt kifejezésre is juttatták; a kérdés csupán az, vájjon a közönséges büntetőjog részességi szabályaitól való ily eltérés — amelynek törvénybe iktatását hazánk egyik legnagyobb büntetőjogásza ideális lelkének nemes megnyilatkozásaként kétségtelenül a sajtó szabadsága érdekében javasolta, — hozzátartozik-e valóban a sajtószabadság fogalmához, összeegyeztethető-e az igazságosság követelményeivel és a közérdekkel. Már az általános indokolásban kiemeltük, hogy még azok

; az államok is, amelyek a sajtójogi felelősség szabályozásánál a fokozatos rendszer elvi alapjára helyezkedtek, nem mentek el addig a határig, mint a magyar törvény. Még az 1831. évi belga alkotmány is, amely — amint ismeretes — először iktatta törvénybe a fokozatos rendszert, megengedi a fokozat alsóbb fokán állóval szemben az együttes eljárást (11. cikk). »A nyomdász ellen az eljárás mindaddig folyamatban marad, amíg a szerzőt a bíróság szerzőül el nem fogadta«. A többi fontosabb európai államok közül a fokozatos felelősségi rendszert csupán a francia és az olasz törvény fogadta el, de ezek mindegyike lehetővé teszi az együttes felelősségrevonást; így a francia törvény 43. cikke kimondja, hogy »Ha a felelős szerkesztők ós kiadók ellen indul meg az elj arás, a szerzőket részesség miatt kell eljárás alá vonni. Hasonló címen eljárás alá vonhatók minden esetben azok a személyek, akik a Code pénal 60. §-a alá esnek«. Az olasz törvény 5. §-a pedig az együttes felelősségre vonási kiterjeszti a nyomdászra is, »ha meg lehet állapítani, hogy tudatosan és oly módon működött közre, hogy bűntársnak kell őt tekinteni«.