Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-274. Törvényjavaslat a bírói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről
90 274. szám. Melléklet a 274. számú irományhoz. Indokolás „a bírói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről 4 ' szóló törvényj avaslathoz. A törvényhozás az 1874. évben a gyakorlati jogi pályák, nevezetesen a bírói (ügyészi) és az ügyvédi pálya céljára két különböző gyakorlati képesítő vizsgát szervezett, úgymint: a gyakorlati bírói vizsgálatot (1874 : XXIV. t.-c.) és az ügyvédi vizsgát (1874 : XXXIV. t.-c). Az ügyvédi vizsgának előfeltételéi annyiban voltak némileg szigorúbban megállapítva, hogy ügyvédi vizsgát csak az tehetett, aki a jogtudori oklevelet megszerezte és a joggyakorlati időből legalább l x /2 évet ügyvédnél töltött, míg a gyakorlati bírói vizsgálatot csupán a jogtudományi államvizsga alapján és olyan gyakorlat után is le lehetett tenni, amelyet az illető kizárólag bíróságnál (ügyészségnél) töltött el, a vizsgatárgyak tekintetében azonban alig volt különbség a két vizsga között. A két vizsga képesítő hatályát a törvényhozás eltérően állapította meg, mert míg az ügyvédi vizsga minden más jogi képesítő vizsgát is pótolt, tehát a bírói (ügyészi) ós az ügyvédi pályára egyaránt képesített, addig a gyakorlati bírói vizsgálat képesítő ereje csupán a bírói (ügyészi) pályára ós ezenfelül egyes más (pl. kir. közjegyzői ~és az igazságügy minisztérium fogalmazói szakához tartozó) állásra terjedt ki, de ez a vizsgálat az ügyvédi pályára nem képesített. Az ítélőbírói és az ügyvédi képesítésnek ezt a megkülönböztetését az 1913 : LTII. t.-c megszüntette és az egységes bírói és ügyvédi vizsgát rendszeresítette, amelynek letétele mind a bírói és ügyészi állásra, mindaz ügyvédi hivatásra képesít. Ezzel az intézkedéssel a törvény a jövőre biztosította a bírói (ügyészi) és az ügyvédi életpályák között az egyikről' a másikra való szabad átmenetelt, de nem valósította meg ezt a viszonosságot a múltra nézve, amennyiben fennmaradt az a különbség, hogy azok, akik csak gyakorlati bírói vizsgát tettek, nem léphetnek át az ügyvédi pályára, holott az ügyvédeket az ügyvédi vizsga letételéről szóló ügyvédi oklevél alapján ki lehet nevezni bírákká vagy ügyészekké. Az ügyvédi pályára esetleg átlépő bírák és ügyészek számára az 1913 : LIIL t.-c csak azt a kedvezményt biztosította, hogy megkönnyítette számukra — az ügyvédségre is képesítő — egységes bírói és ügyvédi vizsga letételét. Az idézett törvénycikk 24. §-a ugyanis kimondotta, hogy azt, aki három éven át a kir. bíróságnál mint ítélőbíró vagy a kir. ügyészségnél mint ügyész működött ós jogtudori oklevele van, az egységes bírói és ügyvédi vizsgára kell bocsátani akkor is, ha nem tudja- kimutatni az ehhez a vizsgához egyébként megkívánt joggyakorlatot, amelyből legalább egy évet ügyvédnél kellett volna tölteni.
