Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról
226 â93. szám. a célból, hogy a javaslatban megjelölt kötelesség megszegőit hatásosan lehessen büntetni. A javaslat 1. §-a leginkább abban tér el a népoktatási törvény l, §-ától, hogy a javaslat értelmében a gyermeket gondviselője a gyermek hatodik életévének betöltését követő kilenc tanéven át, még pedig hat éven át elemi népiskolai, három tanéven át továbbképző (ismétlő) népiskolai nyilvános oktatásban köteles részesíttetni. Ez nem jelenti az iskoláztatási kötelességnek kiterjesztését, hanem annak az eddiginél csupán szabatosabb megjelölése ós kizár minden téves magyarázatot. Különösen kizárja azt a visszaélésszerű gyakorlatot, hogy a gyermeket gondviselője azon a napon, amelyen a gyermek 12-ik, illetőleg 15-ik évét betölti, a törvény betűjére hivatkozással a tanév közepén is kivehesse az iskolából. A testileg és szellemileg fejlett gyermek gondviselőjének meg kell adni azt a kedvezményt, hogy a gyermeket hatodik életévének betöltése előtt legfeljebb négy hónappal már beirathassa az iskolába, mert igy lehetővé válik, hogy az egyébként fejlett gyermek tanulmányait az átlagos életkornál pár hónappal előbb befejezze és a család létfenntartására irányuló munkában előbb vegyen produktív részt. 2..§. Az első §-ban kimondott iskoláztatási kötelességnek - az a célja, hogy az elemi népiskola mindennapi tanfolyamában hat év alatt minden tanköteles elsajátítsa az elemi népoktatás feladatául kitűzött ismereteket. Mivel tapasztalat szerint az eredménytelenségnek túlnyomó esetben a rendetlen .iskolábajárás ós a sok indokolatlan mulasztás az okozója, amely körülmény nemcsak a gyakori mulasztó részére teszi lehetetlenné a kellő ismeretek elsajátítását, de rendkívül károsan befolyásolja a többi szorgalmas iskolalátogató gyermek tanulmányi eredményét is, elsőrendű tanügyi érdek, hogy az eredményt felmutatni nem tudó gyermek hat évi elemi népiskolai tanulmányi ideje egy, esetleg két évvel meghosszabbíttassák. Ezen intézkedés büntetés jellegével is bír s alkalmas arra, hogy az iskoláztatási kötelesség idejének meghosszabbításától félp szülő vagy gondozó- az oktatás komolyságának felismerésére kényszeríttessék, 3, §. Az iskolai év tartamának egyöntetű megállapítása elkerülhetetlen szükségesség. Közismert tény, hogy az 1868 : XXXVIII. t.-c. 53. §-ban biztosított kedvezmény, valamint a szorgalmi időnek ugyanezen t.-c. 54. §-ában a falusi és városi iskolákra történt eltérő megállapítása súlyos visszaélésekre adott módot és alkalmat. Ha az 54. §. alapján adott sokféle szünetet és a különböző ünnepi szüneti napokat összeszámítjuk, kitűnik, hogy a 8, illetőleg 9 hónapi szorgalmi időn belül több a szünet, mint a tanítási nap. Ezen rendszer fentarfcása mellett az iskoláztatási kötelesség legszigorúbb érvényre emelése esetén sem volna a tanítási eredmény számbavehető javulása remélhető. A javaslat azonban figyelembe veszi itt is a jogos gazdasági érdekeket, amidőn lehetővé teszi, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a helyi viszonyok mérlegelésével a szorgalmi időt legfeljebb egy hónappal megrövidíthesse. - . 4. a §. Ez a §. a nyilvános iskolába való beiratás kötelességet állapítja meg, fenntartja azonban a gyermek iskoláztatásáért felelős egyénnek azt a jogát, hogy a gyermeket akár ^lakóhelyén, akár másutt bármilyen jellega nyilvános iskolában neveltethesse. 5. §. Az előző §-ban megállapított nyilvános iskoláztatás kötelessége alól a kivételeket állapítja meg. 6, §. A nyilvános iskolába járás alól való felmentés eseteit állapítja
