Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-279. Törvényjavaslat az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmi adóról

\ 166 - 279. szám. kísérletet lehet tenni. Az átruházások ugyanis túlnyomó részben vásárokon történnek. A felügyeletre hivatott hatósági közegek a valóságos árakról a legalaposabban kell, hogy értesülve legyenek. Az első pillanatra látniok kell tehát, hogy a bevallott vételár valószinű-e vagy csupán az adó megrövidítése céljából vallották be alacsonyabban Ugyanezek „a közegek arra nézve is tájékozottak lehetnek, hogy az állatot még wgyanazon a vásáron lehetséges-e lényegesen magasabb áron értékesíteni vagy sem. A hatósági közegek körültekintő eljárása mellett tehát lehetségessé válik, hogy feltűnő esetekben a kincstár megrövidítése úgy akadályoztass éli meg, hogy azt az állatot, amelyet a fél az átlagos áraknál jóval olcsóbb árért megvásároltnak állít, a kincstár részére, meg váltsa és még ugyanazon a vásáron az állam javára újból értékesítse. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy ögyrészt a szerződő felek óvakodni fognak túlságosan alacsony árakat vallani, másrészt az adócsalás miatt megindítandó hosszadalmas és költséges eljárás mellőzhető, végül a kincstár ugyanannak az állatnak kétszeres átruházása után kapja meg az adót, tehát • az első átruházásnál eltagadott vételár után elveszett aduért bőséges kárpótlást kap, s amellett még a megváltási és az eladási ár közötti különbözet is a javára esik. Ez az intézkedés természetesen nem azt célozza, hogy a vásárló feleknek lehetetlenné tétessék egy-egy jobb vásár kötése, csupán azt, hogy az államkincstár szándékos és nagymértékű megrövidítése tótessék lehetetlenné. Éppen azért nem is azt engedi meg a javaslat, hogy a bevallott áron váltassék meg az állat, hanem csak azt, hogy a bevallott árnál 10°/o-kal magasabb árért. Ha tehát a szerződő felek kivételesen mégis az igazi vételárat vallották volna be, a vevő kárt nem szenved, hanem befektetett pénze egy nap alatt 10°/o hasznot is hozott. A tényleges károsodást pedig elkerülheti, ha becsületesen jár el és az egész vételárat a valóságnak híven vallja be. . Teljesen átérzem ennek a rendelkezésnek nagy fontosságát az adózó szempontjából is és épen azért ennek végrehajtása körül a legnagyobb óvatossággal fogunk eljárni. A végrehajtást a földmívelósügyi miniszterre kívánom bízni7 aki minden bizonnyal a legnagyobb gondot fogja fordítani az állattenyésztés érdekeinek a megóvására is. A végrehajtási eljárásban kiadandó rendelet gondoskodni fog arról is, hogy a megváltás előtt a feleknek módjuk legyen akár a valóságos vételárat hátrányos jogkövetkezmények nélkül bevallani, akár pedig az adót az átlagos forgalmi értékeknek megfelelően leróni. Egyébként általánosságban is felhatalmazást kérek a javaslat 18. §-ának utolsó bekezdésében arra, hogy általánosságban vagy egyes vásárokra nézve is, ha a viszonyok úgy kívánnák, elrendelhessem, hogy a vételár nyomozásának mellőzésével csupán az átlagos állatárak vétessenek az adó alapjául. Ennek a felhatalmazásnak az eljárás egyszerűsítésen kívül csupán az adózók érdekében van jelentősége, mert abban az esetben, ha a felhatalmazással élnék, a valóságos vételár nyomozásánál sokszor elkerülhetetlen kellemetlenségektől az adózó teljesen meg lesz kiméivé és minthogy az átlagos ár épen a vásáron alakul ki, tehát a valóságos vételáraknak is megfelel, az adózó kárt alig szenvedhet. 19. §. Az adó lerovására a javaslat a szerző fe'et kötelezi. Ez a rendelkezés egyrészt teljesen megfelel a vagyonátruházási illetékekre nézve érvényben