Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-275. Törvényjavaslat a kolozsári és pozsonyi m. kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről
275. szám. 95 Minthogy ezekből a tárgyalásokból az derült ki, hogy a két egyetemnek az említett városokban való elhelyezése az e célra igénybe vehető városi és állami épületek felhasználásával minden ma óriási költségekbe kerülő és az építési anyagokban való hiány folytán csak hosszú idő alatt foganatosítható újabb építkezés nélkül biztosítható, a minisztertanács hozzájárulását kértem ki, hogy a kolozsA^ári tudományegyetemnek Szegedre, a pozsonyinak pedig Pécsre való áthelyezésére vonatkozólag törvényjavaslatot készíthessek. A mai csonka Magyarországban négy tudományegyetemnek fentartása talán sokak előtt, akik tisztán pénzügyi szempontból ítélik meg a kérdést, feleslegesnek látszik-. Legyen szabad ezekkel szemben megemlítenem, hogy a szorosan vett Magyarországnak a háború utolsó évéig 18 millió lakos mellett két működő teljes egyeteme volt, ugyanakkor Romániának kb. 6 millió lakos mellett ugyancsak két teljes egyeteme működött. A népesség számához viszonyítva Romániának ' háromszor, a nyugati kulturállamok közül pedig Németországnak négyszer, Olaszországnak ötször, Hollandiának hétszer, Svájcnak tizennégyszer annyi egyeteme volt, mint Magyarországnak, amely • e tekintetben csak Oroszországgal állott egy színvonalon. Ha tehát a négy tudományegyetemnek működési köre egyelőre csak a csonka Magyarországra terjedne is ki — noha minden erőnkből az ellenkezőre kell törekednünk — az egyetemek számának aránya a lakosság számához viszonyítva kifogásolhatónak egyáltalában nem mondható. De feltétlenül szükségessé teszi a négy egyetem fentartását és teljes egyetemekké kifejlesztését — a debreczeni és pozsonyi egyetemek ugyanis még ma is csak csonka egyetemek — a budapesti tudományegyetem túlzsúfoltsága. Nem javult meg gyökeresen ez a helyzet a numerus clausus behozatalával sem, mert a felvehető hallgatók számát oly magas számban kellett megállapítani, amely mellett a sikeres gyakorlati oktatás kellő eredményt nem érhet el. Hogy tehát egyrészt az ország igényeit kielégíteni ós másrészt a gyakorlati oktatás sikerességét biztosítani lehessen, feltótlenül szükség van a négy tudományegyetemre. De felette szükséges a négy egyetem fentartása azért is, mert egy vagy két egyetemmel a tudományos életet kifejleszteni és succrescentiát nevelni és biztosítani — mint azt a múltban is sok téren sajnosán tapasztalhattak — nem lehet. Az egyetemek számának csökkentésével az egységes nemes versenyt, mely minden fejlődésnek legerősebb rugója, elejtenénk. A több és földrajzilag, megfelelően elosztott vidéki egyetemektől várhatjuk csak a kultúra térén is helytelen centralizációnak megszűnését és az ifjúság érdekében mind kulturális, mind egészségi szempontból kívánatosabb vidéki kulturcentrumok létesülését. Kulturális jelentőségű városainkból is igen sokat elveszítettünk. Vidéki kulturcentrumok létesítése tehát ma még fontosabb, mint 1912-ben az új egyetemek létesítésekor volt. Ugy Szeged, mint Pécs nagy anyagi erővel és gazdasági jövővel bíró városok, azoknak erejét azonban a nemzeti ügy javára igazán eredményesen csak akkor tudjuk kihasz nálni, ha kulturális jelentőségüket emeljük, amire pedig semmi sem olyan alkalmas, mint egy tudományegyetem létesítése. Nem nélkülözhetjük a négy egyetemet még azért sem, mert az elcsatolt országrészek magyar ifjúsága felsőbb tanulmányai szempontjából a jövőben is a magyar egyetemekre lesz utalva, a magyar államnak tehát kötelessége és érdeke, hogy őket ezen a réven a szellemi közösségben megtartsa és bennük az elveszett területek visszacsatolására irányuló törekvést ébren tartsa.
