Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-196. Törvényjavaslat a hadiváltságról
es 19G. szám. nagyobb hadi váltság alkalmazását teljesen megokoltnak vélem azzal a családdal szemben, amelynek közös háztartásban élt tagjai közül egynél több volt fölmentve. Ily esetben az illető családnak minden hadiváltságköteles tagja a váltság rendes összegének másfélszeresét tartozik megfizetni. A megokolásnak ehhez a szakaszához tartozó táblázatból áttekinthető a hadi váltságnak a mérve. Kitűnik ebből, hogy a hadi válts ágnak kivételesen előfordulható legkisebb összege 100, illetve a közszolgálat érdekében fölmentett közalkalmazottaknál 50 korona. Ez talán nagyon kevésnek is tűnhetik fel. Megokolja azonban az a körülmény, hogy létminimum címén váltságmentességet a javaslat nem ismer s csupán a vagyontalan keresetképteleneket hagyja érintetlenül. A váltság legnagyobb összege pedig a progresszió legmagasabb fokán a jövedelem 18°/o-a és a vagyon 6 u /o-a. Például, ha valakinek az 1919. évre megállapított jövedelme kétszázezer, vagyona pedig négy millió korona, úgy: a) ha katonai szolgálatot teljesített ugyan, de nem volt a harcvonalon, hadiváltsága 66.000 K; b) ha alkalmatlan volt, hadiváltsága 132.000 K; c) ha pedig föl volt mentve, hadiváltsága 276.000 K. Öt millió korona jövedelem és száz millió korona vagyon párosulása esetén a hadiváltság tótelei ezek: ] ,650.000 K, illetve 3,300.000 K, fölmentés esetén pedig 6,900.000 K. Ezek a tételek korántsem mondhatók ugyan túlzottaknak, de tekintettel fölcsigázott adóink sokaságára, eléggé megfelelőknek Ítélhetők. A 4. §-hoz. Ez a szakasz a vállalatokat, illetőleg a munkaadókat terhelő hadi váltság külön köztartozását létesíti. Annak jogosultságát, hogy a fölmentett had- és nép félkelésköteles személyi hadiváltságán kívül külön hadiváltságot legyen köteles fizetni az a vállalat (illetve munkaadó) is, amely a fölmentés révén kétségtelenül előnyökhöz jutott, ennek a megokolásnak általános részében már érintettem. Ennek a személyi hadiváltságtól függetlenül, külön fizetendő hadiváltságnak általános összege minden egyes fölmentett alkalmazott után 2.000 korona. Hogy azonban ennek az egységes tételnek merevségén enyhítsünk, — mert sajnos az individualizálásra való törekvés leküzdhetetlen bonyodalmakra vezetne, — kapcsolatba kívánom azt hozni az illető vállalat vagy munkaadó nyereségével. Ezért kimondandónak vélem, hogy az ug3^anarra a vállalatra (munkaadóra) eső hadiváltság együttes összege a részvénytársaságoknál ós a szövetkezeteknél ezek kereseti adóalapjának, az uradalmaknál ós más mezőés erdőgazdasági vállalatoknál, illetve földbirtokosnál a kataszteri tiszta jövedelem ötszörös Összegének, végül más vállalatoknál a III. osztályú kereseti adóalapnak 5°/o-ánál kevesebb ós 30°/o-ánál több nem lehet. Ezt a felső határvonalat, különös tekintettel hozadéki és személyi adóink magasságára és a hadinyeresógadónak egészen 60°/o-ig emelkedő adókulcsára, általánosságban meg kell vonnunk. Igazságosnak tartom azt is, hogy a vállalatok és munkaadók a külön hadi váltságon kívül minden egyes fölmentett alkalmazottjuknak személyes hadiváltságából a felét maguk fizessék. s Az 5. §~hoz. Ha a hadiváltság megállapítása után utólag változnak azok a tényezők, amelyekből a hadiváltság összegét összeállították, természetes, hogy a hadi-
