Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-192. Törvényjavaslat a bortermelési adóról szóló 1918. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról
18 192. szám. kedvezmény önérthetőleg továbbra is. csupán a bortermelési adónak az államot illető részére vonatkozik. Intézkedni kellett továbbá az iránt, hogy a törvény életbelépése napján már szabad forgalomban lévő borok pótadóztatás alá vonassanak. Ezt az intézkedést az államháztartás jelenlegi aggasztóan súlyos helyzete tette parancsolóan szükségessé. Az 1918. évi I. t.-c. ugyancsak tartalmazott á pótadóztatás iránt rendelkezést, de csakis az 1917. évi termésű borokra vonatkozólag, míg a régebbi borkészletekre annak idején a pótadóztatás nem vonatkozott. A jelenlegi állampénzügyi helyzet mellett nem tekinthettem el attól, hogy a régebbi borokat is ne vonjam adó alá, különösen ha figyelembe veszszük azt, hogy ezeket a régebbi borokat az ilyen készletek tulajdonosai annak idején a jelenlegi borárakhoz viszonyítva jóval alacsonyabb árakon szerezték be és ezeket a készleteket annak idején bortermelési adó egyáltalán nem terhelte. Erre való tekintettel feltétlenül megokolt, hogy a pőtadóztatás most az összes borkészletekre kiterjedjen, tekintet nélkül arra, hogy melyik évből származnak azok. Az általános fogyasztási viszonyoknak tekintetbe vétele mellett, valamint figyelembe véve a pótadóztatás keresztülvitelének technikai nehézségeit is, a pótadóztatást csakis a, 100 litert meghaladó borkészletekre szándékozom elrendelni, A most tervezett adóemelés révjén kb. 75,000,000 K évi bevételi többlettel számolhatunk, úgy, hogy az 1919/1920. költségvetési évben befolyt kereken 24,560.000 korona bortermelési adóval szemben kb. 100,000.000 korona lesz elérhető. Meg kell még jegyeznem, hogy bár a bortermelési adónak az államot illető részét 7-2-szeresére tervezem emelni, mindazonáltal az 1919/1920. költségvetési évben elért eredménynek ilyen mérvű emelkedése távolról sem irányozható elő, aminek oka abban rejlik, hogy az 1919/1920. költségvetési évben befolyt 24,560.000 koronának jelentékeny része abból ered, hogy a különböző forradalmi események folytán be nem fizetett 1918. naptári évi és 1919. január-júniusi bortermelési adóösszegek csak az 1919— 1920. költségvetési év alatt kerültek behajtásra, úgy, hogy a többször említett 24,560.000 koronának jelentős része voltakópen az előző időszakok bortermése után járó bortermelési adóra esik. Végül a törvény*"keretében szándékozom gondoskodni a pénzügyi ellenőrzésnek minden tekintetben való helyes gyakorlása iránt. A pénzügyi ellenőrzés gyakorlása tekintetében az 1918. évi I. t.-c. 16. §-a azt rendeli, hogy a pénzügyőrségi közegek a községek bortermelési adó kezelését rendszeresen ellenőrizni tartoznak. Kötelesek e végből a felvételeket, a leszámolásokat, a készleteket, az adó befizetését, a községnél vezetett naplókat ós feljegyzéseket s az adó pontos beszállítását úgy a feleknél, mint a községeknél állandó figyelemmel kísérni. Nagy számmal érkeztek panaszok az iránt, hogy a pénzügyőrségi közegek ellenőrzése a felek zaklatásává fajult. Erre vonatkozólag meg kell'jegyeznem, hogy az 1918. évi októberi forradalom óta a pénzügyigazgatás azt a sajnálatos tapasztalatot szerezte, hogy a bortermelési adó fizetésének készsége rendkívüli módon meglazult, úgy, hogy természetszerűleg erélyes pénzügyőri közreműködésre volt szükség abból a célból, hogy e téren is a rend teljesen helyreállíttassék és az államkincstárnak ebből az adónemből várható jövedelme biztosíttassék. Ennek azonban távolról sem szabad azt jelentenie, hogy az adózó feleket zaklatásoknak tegyük ki. A törvényjavaslatba két oly intézkedést vettem fel, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy az államkincstár érdekében fel-
