Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-207. A pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentése "a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t.-cikk némely rendelkezéseinek módosításáról" szóló 190. sz. törvényjavaslat tárgyában

207, szám. 207, szám. A pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentése „a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t.-cikk némely rendelkezéseinek módosításáról" szóló 190. sz. törvényjavaslat tárgyában, Tisztelt Nemzetgyűlés 1 A bizottságok teljes mérvben osztják a pénzügyminiszter úrnak azt a felfogását, hogy a fényűzési adók mindegyike jelentékenyen emelendő, épen ezért a fegyver és vadászati adók tervezett emelését, amennyiben fényűzési, kedvtelést kívánnak, erősebb közteherrel megróni is helyesnek találják. Kétségtelen azonban, hogy a vadászat nem mindenkire nézve fényűzés, mert a megnehezedett életviszonyok között sokan vannak, akik a vadászatot a megélhetés megkönnyítése, a konyha hússal való ellátása céljából űzik. Ha ezekre nézve a javaslat nem tenne kivételt, úgy bizonyos aggállyal néznék a bizottságok a tervezett jelentékeny emelést. Miután azonban az itt szóba kerülhető fő kategóriát, amelynél a vadászat nem fényűzés, t. i. a közszolgálati alkalmazottakat (ideértve a katonai személyeket is) a javaslat 3., illetve 4. §-ai igen jelentékeny kedvezésben részesítik, a bizottságok — szemelőtt tartva az 1843. évi XXIII. t.-c. hatályban maradt 2. §-ában leszögezett azt az irányelvet, hogy csak vadászatra használható fegyverek megadóztatásáról lehet szó — a javaslatot korszerűnek, igazságosnak találják. Mégis, nehogy az arra nem érdemes, vagyonilag kedvező helyzetben levő közszolgálati alkalmazottaknak ez a kedvezmény megadassók és ezáltal egy indokolatlan privilégium intézménye állíttassók fel, a bizottságok a 3. §. 4-ik bekezdése helyébe egy új szöveget iktattak, amelynek lényege, hogy a közszolgálati alkalmazottaknál is figyelembe fog vétetni azok összjövedelme. Az 1883 : XXIII. t.-c. büntető rendelkezéseinek revizió alá vételét szintén helyesnek találják a bizottságok, nemcsak azért, mert a pénz elértókteledése folytán az akkor megszabott büntetési tételek nevetségesen alacsonyakká váltak, hanem azért is, mivel az adócsalásról hozott törvény alkalmazását oly esetekben, ahol a kincstár megrövidítésére irányuló célzat kétségtelen,