Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-203. A pénzügyi bizottság jelentése "az állami italmérési jövedékről" szóló 66. számú törvényjavaslat tárgyában
203. szám, 123 Ugy közgazdasági, mint pénzügyi tekintetben igen fontos rendelkezése a javaslatnak az, hogy az állam kizárólagos rendelkezési jogát a bornak, bormustnak ós sörnek nagyban való eladása fölé is kiterjeszti s úgy ezen italnemek nagyban való eladását, mint az összes szeszes italok eladásának közveítótsét pénzügyi hatósági engedélyhez köti. A javaslat ezzel az jintézkedéssel azt tervezi hogy a pénzügyi ós közegészségügyi ellenőrzésen kívül, ezekkel az üzletágakkal foglalkozó legális kereskedők érdekei, ezekre az üzletágakra nagy számban tóduló kétes exisztenciák tisztességtelen versenyével szemben megvédhetők legyenek. Az államnak mai pénzügyi helyzetében gondoskodni kell arról is, hogy az állami italmórési jövedékből eredő bevétel ne csak az engedólyügyek kezelése ós a jövedéki ellenőrzés körül jelentkező kiadásokat fedezze, hanem az italmórési jogok megváltása alkalmával adott kártalanítási tőkék évi kamatszüksógletét is legalább részben biztosítsa. Ezért a javaslat az engedélyilleték fizetési kötelezettséget a nagyban elárusítókra, valamint a közvetítőkre, i a rum-, likőr-, konyak- és pezsgőgyárosokra is kiterjeszti, még pedig a forgalomnak megfelelő áremelkedésével lépést tartó progresszív tételek alkalmzásával. Ha figyelembevesszük azt, hogy az itt főbb vonásaiban jelzett szempontokon kívül az egész törvényjavaslatban megnyilvánul az italmórési jogból folyó bevétel korszerű emelésére az engedélyezés körüli eljárás egyszerűsítésére, a törvényt alkalmazó hatóságok ós közegek lehető tehermentesítésére ós az engedélyekkel űzött visszaéléseknek szigorú büntető rendelkezések útján való fmeggátlására prányzott törekvés, úgy [érthető az a meleg elismei'ós, amellyel a pénzügyi bizottság a javaslatot fogadta ós ahhoz általánosságban hozzájárult. A pénzügyi bizottság az eredeti törvényjavaslaton a jelentéshez fűzött módosításokat és pótlásokat eszközölte, amelyeknek indokai a következők: a)'Az eredeti javaslat 1. §. 2. bekezdésében a pénzügyi bizottság bár elismeri a bor és sör kereskedelemjövedéki felügyeletének ós ellenőrzésének szükségességét, azonban éppen a bor- és sörkereskedelemnek érdekében nem tartja kívánatosnak ezeknek az italnemeknek nagyban való eladását s az összes szeszes italok eladásának közvetítését pénzügyi hatósági engedélyezéshez kötni. Ehelyett az ilyen foglalkozást űzőket iparigazolványuk megváltásának ós cégbejegyzésüknek a pénzügyigazgatóságnál való előzetes bejelentésére kötelezi. Ennek a felfogásnak logikus következménye a 17. §. végére kerülő pótlás, amelynek értelmében: »Ugyancsak elvonandó az iparjogosítvány attól a bor-, vagy sörnagykereskedőtől, illetőleg közvetítőtől is aki bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerős bírói ítélettel elmarasztaltatott, vagy aki hamisított bor előállítása vagy forgalombahozatala, illetve olyan egyéb kihágás elkövetése miatt ítéltetik el, amelyre nézve az^l908. évi XL VII. t.-c. 39—40. §-ainak rendelkezései a pénzügyi hatósági engedéllyel bíró személyek engedélyének kötelező elvonását írják elő.« , b) Az eredeti javaslat szövegének 1. §. 11. bekezdésében a nagyban való forgalombahozatali mód határvonala a hazai bortermelés felkarolása érdekében, a bortermelőkre nézve 25 literre szállíttatik lé. c) Az eredeti szöveg 4. §-ának a közszolgálati alkalmazottak engedélyét a pénzügyi bizottság olykép módosítja, hogy az. csak a sajáttermésű bornak kismértékben való elárüsítására vonatkozzék. Szélesébbkörű engedélyt általában nem javasol a bizottság, csupán egész kivételesen, a »közszolgálati érdek sérelme nélkül különös elbírálást és méltánylást érdemlő egyes esetekben, is*
