Nemzetgyűlési irományok, 1920. VII. kötet • 157-189., XXXVIII-XLV. sz.

Irományszámok - 1920-158. A földmívelésügyi, igazságügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottság együttes jelentése "a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről" szóló 121. számú törvényjavaslat tárgyában

158. szám. 9 ügyekre vonatkozólag. Ha ezt a törvény ki nem mondaná, a Földbirtokrendező Bíróság tagjai előreláthatólag olyan küldöttségjárásnak és zaklatásnak lennének kitéve, amely míg egyrészről az ügyeknek kellő tárgyilagossággal és higadtsággal való elbírálását is nehezítené, másrészt a bíróság tagjainak munkálkodását is rendkívüli módon akadályozná. 11. §. Ennél a §-nál a bizottság azt javasolja, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság »osztályülése« »tanácsülés«-re igazíttassák ki és hogy ez a módosítás a, többi §-okban is keresztülvezettessék. Ugyancsak ebben a §-ban még felvétetni kér a bizottság oly értelmű módosítást is, amely azt célozza, hogy a Földbirtokrendező Bíróság határozatai hozatalánál a méltányosságot is szem előtt tartsa. Erre azért van szükség és magában a törvényben is azért kell kifejezésre juttatni azt, hogy ez a Földbirtokrendező Bíróság nem csupán a »ius strictum« alapján ítélő bíróság lesz, mert habár magánjogi bíróságaink is figyelembe szokták venni a méltányosságot, mégis ennek itt, földbirtokrendezési ügyekben szükségképen nagyobb teret kell engedni, mint más bírói döntés alá eső ügyekben. Hiszen épen a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál is az tűnt ki úgyszólván lépten-nyomon, hogy bármennyire is akarja a törvényhozó szabatosan kifejezni a törvény célját és azt, hogy kiknek mitóle földbirtokokból mennyi terület lenne juttatható, az anyag rugalmasság?)nál fogva, sohasem lehet ezt úgy kifejezni, hogy a szabályok merev alkalmazása esetleg igazságtalanságokra ne vezethetne. Szükséges tehát, hogy a törvény kifejezetten előírja a Földbirtokrendező Bíróságnak a méltányosságot, hogy arra a bíróság határozataiban hivatkozhassak ós ezzel indokolhasson olyan rendelkezéseket, amelyek esetleg a törvény egyes szakaszaival indokolhatók nem lennének. . • A §. második bekezdésében a bizottság az egyes tanácsok tagjai közé a miniszteri képviselőket is besorozta, hogy ezzel több tanács állandó működését is lehetővé tegye. 13. §. E §. második bekezdésében a bizottság kimondandónak véli azt, hogy ha a Földbirtokrendező Bíróság a földmívelósügyi minisztertől felvilágosítást kér, azt neki a miniszter záros határidőn belül adja meg, nehogy az ügyek elintézése túlságosan elhúzódjék. 14. §. Ezt a §-t a bizottság a pénzügyminiszter úr által javasolt módosításokkal fogadta el. Ezek szerint a §. első mondata akkónk módosul, hogy abból a »számvevő személyzet« kimarad, a fogalmazó ós segédszemélyzet alkalmazása iránt pedig a bíróság megalakulásakor a földmívelósügyi miniszter intézkedik; a személyzet későbbi alkalmazása lesz tehát csak a bíróság elnöke részére fenntartva. A számvevő személyzet feletti fegyelmi bíráskodás a §. második bekezdéséből kimarad és e bekezdéshez új mondatként illesztetik be a következő rendelkezés: »A számvevő személyzet tekintetében a pénzügyminiszter intézkedik (1920 : XXVIII. t.-c. 3-ik §.).« A számvevő személyzetre nézve ezeket a módosításokat a nem rég megalkotott 1920 . XXVili. t.-c. tette szükségessé, mely a számvevőségekre vonatkozólag a pénzügyminiszternek az eddiginél nagyobb hatáskört biztosít. Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. VII. kötet. -