Nemzetgyűlési irományok, 1920. VI. kötet • 156., XXXIII-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1920-XXXIII. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékről

§52 XXtXtl szám. ha aggályosnak látszik, a pénzügyigazgatóság (Budapesten a központi díjés illetékkiszabási hivatal) jogosítva van az ingóságok értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. (3) A hatósági szakértői becslés módjára és a költségekre nézve a 26. §. 2—4. bekezdéseinek rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 31. §. Értékpapírok értékelése. (í) Államadóssági kötvényeket és egyéb értékpapírokat abban az esetben, ha a budapesti árú- és értéktőzsdén jegyeztetnek, a budapesti tőzsde hivatalos árfolyamjegyzékében az illetékkötelezettség keletkezése napján jegyzett árfolyammal kell értékelni. Az olyan értékpapírokat, amelyeket a budapesti tőzsdén ugyan nem jegyeznek, de valamely más belföldi tőzsdén jegyeztek, ennek a tőzsdének hivatalos árfolyamjegyzékében feltüntetett árfolyam szerint kell értékelni. (2) Ha az illetékkötelezettség keletkezése napján tőzsdei árfolyamjegyzés nem volt, az azt megelőző legközelebbi jegyzés az irányadó. (3) Ha a tőzsde működésének felfüggesztése miatt árfolyamjegyzés 3 hónapnál hosszabb időn keresztül nem történt, az utolsó bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. (4) A pénzügyminiszternek joga van egyes külföldi értékpapírokra nézve, amelyeket egyik belföldi tőzsdén sem jegyeztek, akár általánosságban, akár esetől-esetre megengedni, hogy az általa megnevezendő külföldi tőzsde árjegyző lapján feltüntetett árfolyam vétessék az illeték alapjául. (5) Ha az árfolyam gyanánt két érték van feltüntetve, az alacsonyabbat kell alapul venni, de hozzá kell számítani az árfolyamban nem foglalt folyó kamatokat és osztalékot is. (6) Ha az értékpapíroknak a fent megjelölt módon való értékelése lehetetlen, a névértéket kell alapul venni. Olyan esetekben azonban, amikor valószínű, hogy a forgalmi érték ezt meghaladja, vagy ha az illetékkötelezett azt vitatja, hogy a forgalmi érték a névértéken alul van, a fél és a pénzügyi hatóság között létrejött egyezség útján vagy szakértők által megállapított érték vehető alapul. A forgalmi érték megállapíthatása céljából az értékpapírokat kibocsátó intézetek és vállalatok a pénzügyi hatóság vagy közjegyző megkeresésére tartoznak az általuk kibocsátott értékpapírok átlagos forgalmi értékére vonatkozólag felvilágosítást adni. 32. §. Szolgáltatások értékelése. (1) Abban áz esetben, ha az illetékkiszabás szempontjából irányadó szolgáltatások értéke és terjedelme egyelőre még bizonytalan, vagy összegszerűen megállapítva nincs, azok értékét ós terjedelmét a netalán létező adatok segélyével egyezség útján kell megállapítani. (2) Ha a féllel móltányos egyezséget kötni nem lehet, az illetéket a meglévő adatok alapján megállapítható óiték szerint kell a kiigazítási jog fenn-