Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-130. Törvényjavaslat az 1920/21. évi állami költségvetésről
78 130.-szám. .6, §-hoz. Ez a szakasz kimondja, hogy a 3. §-ban előirányzott bevételek csupán a jelen törvényben megajánlott kiadásokra fordíthatók és átruházás csakis kivételesen és az c törvényszakaszban felsorolt rovatok közt engedtetik meg. A jelenleg fennálló kinevezési, illetve betollési tilalom következtében a személyi járandóságok rovatán előirányzott hitelösszegek l^retében a fizetések, lakpénzek és pótlékokra eső összegeknél előreláthatólag megtakarítások fognak eléretni. Nehogy az ekképen előállott megtakarítások a személyi járandóságok egyéb szükségleteire felhasználtassanak, ki kellelt mondani azt, hogy az egyes költségvetési cimek személyi járandóságok rovatán előirányzott hitelekből a fizetések, lakpénzek és pótlékokra eső összegek és e rovat egyéb szükségleteire, valamint más rovatok szükségleteire számitásba vett hitelösszegek közt átruházásnak helye nincs. Azok az összegek, amelyek egyes címeken a személyi járandóságokrovatán előirányzott hitelekből fizetésekre, lakpénzekre és pótlékokra esnek, az idezárt kimutatásban foglaltatnak. (II. számú melléklet.) A közszolgálati alkalmazottak természetbeni ellátása körüli teendők a pénzügyministeriumban vannak összepontositva és ennél a tárcánál van előirányozva az erre a célra szükséges hitel is, kivéve az államvasuti alkalmazottak természetbeni ellátására szükséges összegeket, melyek a kereskedelmi tárca átmeneti kiadásai között az államvasutak cimén vétettek fel pusztán abból az okból, hogy az államvasutak kezelése a maga realitásában nyerjen kifejezést.' De mivel a természetbeni ellátás központi kezelésétől eltérni és abból az alkalmazottak egy részét kikapcsolni nem lehet, törvényrendelkezéssel kellett biztositani azt, hogy az államvasutak cimén e célra előirányzott hitel felett csak a pénzügymin ister rendelkezhetik. 7. §-hoz. A közelmúltban a kormány a közszolgálatban álló tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat köztudomásúan súlyos anyagi helyzetükben — közgazdasági és pénzügyi szempontok által vezéreltetve — oly módon vélte legeredményesebben támogathatni, hogy részükre a legfontosabb életszükséglet] cikkeknek, nevezetesen a főbb élelmiszereknek és tüzelőanyagnak igen alacsony, kedvezményes áron való kiszolgáltatását biztosította. Habár a kedvezményes ellátás a közszolgálati alkalmazottak nehéz megélhetési viszonyain kétségtelenül igen lényegesen könnyített is, az egyre fokozódó drágaság mellett ez az akcziő nem bizonyult teljesen elégségesnek. Miután pedig az 1919/20. gazdasági év csak részben váltotta be a hozzá fűzött reménységekét és mindezideig valutánk javulása sem következett be, ennélfogva a közeljövőben is kevés kilátás van arra, hogy a megélhetési viszonyok tekintetében kedvező fordulat álljon be.
