Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-130. Törvényjavaslat az 1920/21. évi állami költségvetésről

ee 130. szám. A havi drágasági segélyeknek felemelése folytán előálló többleteket azoknál a költségvetési fejezeteknél és címeknél kell a személyi járandóságokon elszámolni, amely költségvetési fejezet és cim terhére az alkalmazott rendes illetményeit élvezi. 8. §. A jelen törvénynyel személyi járandóságok céljaira átalány szerűen engedélyezett Összegek a tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámviszonyaira és kinevezésére nincsenek kihatással, minélfogva a jelen törvénynyel az állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra vonatkozó egyes intézkedésekről szóló 1920 : XI. törvénycikknek vonatkozó rendelkezései nem érintetnek. 9- §• Az 1898 : XXI. t.-c. 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az országos betegápolási pótadó az ugyanabban a szakaszban emiitett egyenes államadók 3%-át meg nem haladhatja, az 1921. naptári évre hatályon kívül helyeztetik és az 1921. naptári évben kivetendő országos betegápolási pótadó kulcsa 20%-ban állapittatik meg. 10. §. Az 1888 : IV. t.-c. 7. §-ának ama rendelkezése, mely szerint a helyi érdekű vasutak segélyezése cimén az állami költségvetés évenként 600.000 K-nál (300.000 frtnál) nagyobb összeggel meg nem terhelhető, az 1920/21. évre hatályon kivül helyeztetik. 11. §. A vármegye a háztartási költségvetésébe beállított és a belügyminister által megállapított kiadásoknak azt a részét, amelyre állami javadalmazást nem kap, vármegyei pótadóból fedezi. A belügyminister a vármegye költségvetésébe vármegyei pótadó terhére hivatalból beállíthat olyan dologi szükségleteket, amelyeket ^ a közigazgatás érdekében indokoltnak talál. A belügyminister e tekintetben a pénzügyministerrel egyetértőleg jár el. A vármegyei pótadóból fedezendő összeget számszerint a vármegye háztartási költségvetésének jóváhagyása alkalmával a belügyminister állapítja meg. A kivetési százalékot ennek alapján a törvényhatósági bizottság határozza meg. Az alispán gondoskodik arról, hogy az 1920. és 1921. évi háztartási kiadásokra szükséges vármegyei pótadó azonnal -kivettessék és legkésőbb az 1921. év első felében beszedessék. A háztartási költségek fedezése céljából szükséges vármegyei pótadó százalékának magassága nem esik korlátozás alá és az 1883 : XV. t.-c. 9. §. illetőleg 13. §-a alapján kivethető összesen 5%-os vármegyei pótadóba bele nem számitható. 12. §. A törvényhatósági, községi közlekedési és községi közutak jókarba helyezésének és kellő karbantartásának biztosítása érdekében az 1890 : I. t.-c.-nek a közúti adózásra vonatkozó rendelkezései az alábbiak szerint módosulnak: 1. Az útadó az 1890 : I. t.-c. 23. §-ában felsorolt folyó egyenes állami adók után csak százalékban vetendő ki. Az útadó százaléka a szükséglet arányában állapítandó meg. 2. A községi közmunka, amelynek kötelezettsége a géperejű járóművekre, ideértve a gőz- és motorekéket és cséplőgépeket is, ezennel kiterjesztetik, az 1890 : I. t.-c. 49. §-ában megállapított mértékben vetendő ki. A községi közmunka váltságárát, valamint a kötelező megváltás mértékét is a törvényhatósági bizottsági közgyűlés állapítja meg. 3. Budapest székesfőváros közúti hálózatának az 1890 : I. t.-c. 10. §-ában előirt megállapítása után a megállapított szükséglet mértékéig az 1. pontban jelzett útadót szintén kivetheti, beszedheti s félhasználhatja. Az 1890 : I. t.-c. 155. §-ának rendelkezéseit ez az intézkedés nem érinti.