Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-138. Törvényjavaslat az 1920/21. költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920:XIV. t.-c. hatályának 1920. évi december hó végéig való kiterjesztése tárgyában
250 138. szám. Ugyancsak a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe kell utalni azt is, hogy a községi közmunkából mennyi érték váltandó meg kötelezőleg s mennyi az, ami természetben szolgálandó le. A mai nagy kézi- és igás napszámbérek mellett nagyon lényeges az utak fenntartásánál a természetbeni szolgáltatás Ennek megszabása annyira fontos, hogy ezt sem lehet a község elhatározásától függővé tenni. •v Az útadóból és a községi közmunkából 15—20°/o útadókulcsot számítva, a kézi- és igás napibéreket 30, illetőleg 200 koronára véve, hozzávetőleg 250—280 millió korona jövedelem várható. Önként értetődik, hogy a szükséglet fedezésére kivetendő útadószázalék és a községi közmunkaváltságár törvényhatóságonként más ós más lesz, mivel ez a törvényhatóság területén előírt állami egyenesadó összegétől, a közmunkaköteles egyének szamától függ. A befolyó jövedelmek a forgalmilag fontos kö7utak jókarbahelyezésére s fokozottabb fenntartására fognak igénybevétetni, ezeknél a jellegre, tehát arra, hogy a jókarbahelyezendő közút törvényhatósági közút-e avagy a községi közlekedési közutak közé tartozik-e, tekintettel lenni nem lehet. Más szóval a községi közmunka jövedelmét ott, ahol az útadójövedelem nem elegendő, a törvényhatósági közutakra is fel kell használni. Budapest székesfőváros, noha kövezet vám díjtételeit több ízben s legutóbb 1920. évi július hó l-jével igen tetemesen emelte, közutait ós kövezetét vám jövedelemből építeni s fenntartani nem képes Ezért azzal a kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy az 1890 : I. t.-c. 1&5. §-ában megengedett l 1 /2°/o-os útadót lO^/o-ra emelhesse, az lV^/o telüli útadó jövedelmét a főváros szükségleteire fordíthassa. Amennyiben a főváros rendszeresen megállapítja közúti hálózatát, ennek szükségleteire az útadó felemelése megengedhető volna, míg a kövezetvám a nem közúti jellegű többi vámtárgyak fenntartására szolgálna. Az útadókulcs, illetőleg százalók számszerű meghatározása nem volna heh eselhető itt sem, mert az a mindenkori szükséglet nagyságával^kell hogy összhangba kerüljön. A főváros idetartozó ügyeiben természetszerűleg mindenkor a belügyminiszterrel egyetórtőleg fognak az intézkedések megtörténni. A fentebbi rendelkezések részleteit a kiadandó végrehajtási utasítás fogja szabályozni. 4. §.-ho0. Az állami kezelésbe eddig jogérvényesen átvett községi és minden más erdők és kopár területek állami kezeléséért az erdőbirtokosok at, terhelő átalányt az 1898 : XIX. t-c. 19. §-a értelmében a földmívelésügyi miniszter 5—5 évre állapítja meg. Ezek az átalányok legutóbb az 1910—14. évi öt? éves időszakra lettek megállapítva, s így ezek az összegek a kezelési költségek mostani magas mérvével arányban egyáltalában nem állanak. Ezért abból a célból, hogy ezek az átalányok a tényleges kezelési költségekkel némileg is helyes viszonylatba hozassanak, felhatalmazást kérek a földmívelósügyi miniszter részére aziránt, hogy ezeket az átalányösszegeket a most kezdődő 1920—1924. évi ötéves időszakra megfelelően felemelhesse, még pedig egyszerűség okából oly módon, hogy úgy a már eddig is állami kezelésbe vett, mint az ezentúl állami kezelésbe veendő területek után az átalányösszegek az 1910-1914. évi ötéves időszakra jövedelmezőségi osztályonkint megállapított kezelési költséghányadok tízszeres összegével írassanak elő és hajtassanak be.
