Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-137. Törvényjavaslat a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről

â42 137. szám. Ugyané §. mésodik bekezdése szerint a termelési adó alá eső és tényleges termeivény szerint adózó szeszfőzdék csak a pénzügyminiszter engedélye alapján állíthatók fel. E rendelkezést illetően bátorkodom az általános részben felhózottakra utalni és itt tisztelettel még azt jegyzem meg, hogy a kérdéses rendelkezés további célja a központi szeszfőzdék fennállásának biztosítása, illetve a szükséges ellenőrzés megfelelő gyakorolhat ás a. A javaslat 3. §-ának második bekezdése szerint a pénzügyminister az adóleengedést 15°/o-nál kisebb mérvben is megállapíthatja, sőt az adóleengedést egészen mellőzheti. E rendelkezés az átalányozási mérvéknek az 1920: IV. t.-c-ben történt jelentékeny felemelésében találja magyarázatát. A 4. §-hoz. A most érvényben levő törvényes Jiatározmányok szerint a készpénzben előre befizetett szeszfogyasztási adó és sajtolt élesztő adó után engedélyezett l^-ad, illetőleg 2°/o kamatleszámítolást ez a szakasz megszünteti. Mert egyéb fogyasztási adóknál sincs ilyen kamatleszámítolás engedélyezve, és mert az említett adóknak készpénzben való befizetése amúgy is csak kivételesen történik, amennyiben ezen adókra nézve rendszerint hitel vétetik igénybe. Tisztelettel megjegyzem, hogy már az 1908 : XXVIII. t.-c. is mellőzte az említett kamatleszámítoiást, de az a rendelkezés eddig nem lépett hatályba, mert ez is ama rendelkezések közé tartozott, amelyek csak akkor lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg érvénybe. E felfüggesztő feltétel pedig be nem következett. Az 5. §-hoz. Az indokolás általános részében már megemlítettem, hogy a kontingentálási rendszer fennállása óta törvényeink állandóan azt az elvet követték, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék lteletkezésónek előmozdítása céljából, a kontingens mind nagyobb része, a mezőgazdasági szeszfőzdéknek biztosíttassék. Ez az elv jutott kifejezésre az 1908 . XXVIII. t.-c-ben is, melynek 85. §-a azonban az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való részeltetésére csak az 1917/1918. termelési időszakig bezárólag nyújtott lehetőséget. Minthogy új mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való rószeltetése továbbra is megokoltnak mutatkozott, az akkori pénzügyminiszter e cél elérése végett az előmunkálatokat a kellő időben megtette. A szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosításáról szóló s az országgyűléshez még az 1917. évi október hóban benyújtott, már fentebb említett törvényjavaslat egyebek között rendelkezést tartalmazott az iránt, hogy az 1908 : XXVIII. t.-c 85. §-ának 1. pontjában említett ipari, illetve mezőgazdasági szeszfőzdék kontingenséből az ugyanott meghatározott módon ós mérv szerint az 1918/1919. és 1919/1920. termelési időszakokban külön-külön 500 hl., illetve 12.600 hl. vehető igénybe az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésóre. Ez a törvényjavaslat azonban alkotmányos tárgyalásra nem került ós így törvényerőre sem emelkedhetett. Ily helyzetben az akkori pénzügyminister az 1918/1919. termelési időszakban újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával 13.000 hektolitert igénybe vett. Ennek az intézkedésnek jóváhagyását kérem az 5. §. első bekezdésében. Ugyan-e szakasz második bekezdésében pedig jóváhagyását kérem annak az intézkedésnek, amellyel a fogyasztási adó alá eső-szeszfőzdéknek egyénenkénti törzskontingensei az 1918/1919. ós 1919/1920. termelési időszakokra fentartattak. Ez intézkedést illetően bátorkodom az általános részben e tekintetben felhozottakra utalni. A 6. §-hoz. E §. szerint a fogyasztási adó alá eső mezőgazdasági szeszfőzdéket ezidőszerint megillető törzskontingensek további rendelkezésig fen-