Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-137. Törvényjavaslat a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről
137. szám. 237 vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosításáról szóló és az országgyűléshez még 1917. évi október hóban benyújtott törvényjavaslat egyebek között ugyanis rendelkezést tartalmazott az említett egyénenkénti törzskontingenseknek az 1920. évi augusztus hó végéig való fen tartásáról. Ez a törvényjavaslat azonban alkotmányos tárgyalásra nem került s így törvényerőre sem emelkedhetett. Ily helyzetben, minthogy a közbejött rendkívüli viszonyok miatt a törvényhozás nem intézkedhetett, az akkori pénzügyminiszter az egyénenkénti törzskontingensek hatályát a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával az 1918/1919., illetve az 1919/1920. termelési időszakokra kiterjesztette. Törvényhozási intézkedés szükséges tehát arra nézve, hogy a szeszkontingens az egyes szeszfőzdék között az 1920. évi augusztus 31-ét követő időre miként osztassék fel. Itt meg kell jegyeznem, hogy az Ausztriával kötött legutóbbi szerződés értelmében a kontingentálási rendszer csak a két szerződő tél egyetértésével volt megváltoztatható Az említett szerződés hatálya megszűnvén, most már önállóan szabadon határozhatunk arra nézve, vájjon a kontingentálási rendszer, ámbár esetleg csak átmenetileg, továbbra is fennmaradjon-e, vagy pedig annak mellőzésével a szesztermelést más alapon szabályozzuk. Mert kétségtelen, illetve bizonyításra nem szorul, hogy a szesztermelés egészen szabadjára nem hagyható, ennek legalább bizonyos határig való állami szabályozása a jövőben sem mellőzhető, különösen a mai viszonyok mellett, midőn a szeszipar, főleg mint mezőgazdasági ipar egyike lesz ama iparoknak, amelyekre az ország gazdasági újjáépítése alapítandó. A javaslat a kontingentálási rendszer ez idő szerinti tenmaradásának alapján áll, mert a szesztermelésnek esetleg más alapon való állami szabályozása, tekintettel a fenfbrgó, még kellően rneg nem állapodott viszonyokra is, ez idő szerint nem volna célszerű. Ugyanez okból tartja fenn a javaslat az, alább következő korlátozással és további rendelkezésig az eddigi egyénenkénti törzskontingenseket is. A javaslat szerint az 1920/1921. termelési időszaktól kezdve kontingensben csak a mezőgazdasági szeszfőzdék részesülnek, míg az ipari szeszfőzdéket a kontingens kedvezménye nem illeti meg. E rendelkezésnél — annak megjegyzése mellett, hogy a kontingenskedvezmény megszüntetéséért a javaslat kártalanítási igényt nem állapít meg, mert a múltban is csak azért a kontingensért adatott kártalanítás, mely azon okból vonatott el, hogy újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdéknek adassék, mely eset pedig itt nem forog fenn, — a következőket tartottam szem előtt: A mezőgazdasági szesztermelés fontossága és szükségességé minden országban, melyben hasonló mezőgazdasági viszonyok vannak, feltétlenül el van ismerve. Fokozottan áll ez Magyarországra. Törvényeink következetesen kifejezésre juttatják ezt az elvet és ennek gyakorlati megvalósítása céljából megfelelő rendelkezéseket is tartalmaznak. E rendelkezések szerint a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a kontingensből mind nagyobb rész biztosíttatott, újonnan keletkező ipari szeszfőzdék kontingensben nem részesíthetők, sőt az 1913 : XXIV. t -c. szerint -új ipari szeszfőzdék felállítása általában tilos ós ilyeneknek üzembehelyezése csak kivételesen engedhető meg. A cél általában a,z, hogy a szesztermelésnek a belfogyasztáson alapuló fejlődése egészben a mezőgazdasági szeszfőzés részére biztosíttassók. Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési viszonyai jelentékenyen súlyosabbak, mint az w ipari szeszfőzdékéi, és ez okból a mezőgazdasági szesztermelés külön védelemre, támogatásra szorul. Ezt a
