Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-133. Törvényjavaslat az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról és kiegészítéséről

206 138. szám. miniszter alá rendeltetnek, kiterjesztvén ezt a minisztériumok és hatóságok azon osztályaira is, amelyek számvevőségi teendőket teljesítenek. Ezen intézkedések szükségességét a fentebb előadottakban már volt szerencsém megindokolni, itt még csak azt legyen szabad megemlíteném, hogy a számvevőségeknek a pénzügyminiszter alá rendelése azok szervezetét ós működését mélyebben nem fogja érinteni. Szervezeti változtatásokra csak ott lesz szükség, ahol a számvevőségi teendőket a minisztériumoknak egyes ügyosztályai látják el, mert a számvitellel foglalkozó szerveket függetleníteni kell a minisztériumoktól. A 2. §. továbbra is biztosítja a minisztériumok ós az igazgató hatóságok rendelkezési jogát a számvavősógek felett azon ügyekben, amelyek közigazgatási számvevői segédszolgálat fogalma alá tartoznak. A 3. §. a számvevőségi tisztviselők személyi, a 4. §. fegyelmi ügyeinek intézésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza és szoros folyományait képezik az 1. §-ban foglalt elvnek. Az 5. §. a számvevőségeknek az 1897. évi XX. t.-c. 95. §-ában körvonalozott hatáskörét egészíti ki és hozza összhangba a törvényjavaslat 1. §-ával, amidőn kimondja, hogy a számvevőségek a pénzügyminiszterhez is kötelesek jelentést tenni oly ügyekről, amelyekre nézve a pénzügyminiszter által véleményadásra felhivatnak. A törvényjavaslat 6., 7. és 8. §-aiban foglalt rendelkezéseket a fentebb általánosságban előadottakkal már indokoltam, itt még csak azt jegyzem meg, hogy a 8. §, 2. bekezdésében foglalt rendelkezés az 1897. évi XX. t,-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 246. §-ából vétetett át csekély módosítással s ezáltal hatályosabban kívántam kidomborítani a fel- és ellenjegyzést teljesítő tisztviselők felelősségét a hitelek meg nem engedett túllépéséből, valamint azok helytelen felhasználásából eredő károkért, amennyiben azok a törvényjavaslatban meghatározott mulasztások folyományaként állottak elő. A 9. §. lehetővé teszi, hogy az ellenszámlázások tekintetében ós a naplóbírálat körül bizonyos egyszerűsítések eszközöltessenek, ami íőleg abból a szempontból kívánatos, hogy a kisebb tételek ellenszámlázása lehetőleg mellőzhető legyen s az ellenszámlázás a naplók megfelelő berendezése által lehetőleg egyszerűsíttessék és hogy a kisebb összegű hibák felderítésére és helyesbítésére vonatkozó észrevételek kiadása, — tekintettel arra, hogy ezeknél az elérhető eredmény egyáltalában nem állana arányban a reáfordítandó munkával — mellőztessék. A törvényjavaslat 10. §-a a pénzügyminisztérium számvevőségének, hitelügyi csoportját kívánja mentesíteni attól a rendkívüli nagy személyzetét foglalkoztató s igen költséges munkától, amelyet az évenként mintegy húsz millió darabot számláló államadóssági szelvényeknek a rendezése és könyvelése igényel. Az államadósság szelvényeinek rendezését és könyvelését ugyanis az a körülmény teszi szükségessé, hogy a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítéséről szóló 1881 : XXXIII. t.-cikknek az elveszett és az elévülés határidején belül be nem váltott szelvények értékének bírói meghagyásra való kifizetését tárgyaló 32., 33. és 34. §-aiban foglalt rendelkezéshez képest meg lehessen állapítani azt, hogy a bírói végzésben megjelölt szelvények be váltattak-e vagy sem. Az államadósságok rendkívüli megnövekedése következtében a szelvények rendezése és könyvelése az említett számvevőségre oly feladatot ró