Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-132. Az igazságügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése "az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról)" szóló 84. sz. törvényjavaslat tárgyában
194 132. szám. A 13. §-nál a bizottságok egyrészt oly irányban találtak szükségesnek módosítást, hogy az 1878. évi Y. t. -cikknek nem csupán az első i;észe, hanem a második része is megfelelően alkalmazandó, másrészt pedig túlszigorúnak találták azt a rendelkezést, hogy az 1908. évi XXXVI. t.-c. 1. §-a egyáltalán ne legyen alkalmazható az adócsalásnál. A törvényhozást alapos okok késztették arra, hogy bizonyos esetekben a büntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő esetekben felfüggeszthesse. A felfüggesztést máimaga az előbb említett törvény elég szigorú feltételekhez kötötte. A bizottságok nem látták eléggé indokoltnak, hogy ezt a modern büntetőjogi elvet itt áttörjék. Különösen nem indokolt ez a szabadságvesztésbüntetésnél. S minthogy a javaslat is csupán azért kívánta mellőzni a büntetés felfüggesztését, mert nem akarta a pénzbüntetést elveszíteni, a kincstárnak ezt a kétségkívül jogos igényét össze lehet egyeztetni a modern büntetőjogi elvekkel is azáltal, hogy a javaslat 13. §-ának második bekezdése a következőképen módosíttatik : »A pénzbüntetésre, akár mint fő-, akár mint mellékbüntetés van alkalmazva, az 1908 : XXXVI. t.-c. 1. § a nem alkalmazható. Ha a fogházbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése esetében a mellékbüntetésként alkalmazott pénzbüntetés be nem hajtható, a fogházbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése hatályát veszti.« Ez az utóbbi rendelkezés az államkincstárra még azért is előnyös, mert az* elítélt a megbecstelenítő szabadságvesztés büntetésének elkerülése céljából a pénzbüntetést igyekezni fog .megfizetni. A bizottságok végül arra való tekintettel, hogy a mai jogállapot szerint a tényleges szolgálatban álló katonaszemélyeknek bármely bűncselekménye csupán a katonai bíróságok által torolható meg, és ezen a jogállapoton incidentaliter változtatni nem volna célszerű, viszont az adócsalást a katonai személyek is elkövethetik, és ha elkövetik, feltétlenül meg is büntetendők, a javaslat ilyen irányú kiegészítését szükségesnek tartották. E célból a javaslatba a következő új (14. §.) szakaszt kívánnak beiktatni : »E törvény 1—7., 9., 10. és 12. §-aiban foglalt rendelkezéseket a katonai büntetőbíráskodásnak alávetett egyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell (1912 : XXXIL, és 1912 : XXXIII. t.-c. 7. §. 2. bekezdése). Az eljárásra a katonai bíróságok vannak hivatva. A 12. §-ban említett kir. ügyészség helyett a bűnvádi üldözés elrendelésére jogosult illetékes parancsnokok katonai ügyészeit kell érteni. Amennyiben ez a törvény eltérően nem rendelkezik, az adócsalás bűncselekményeire nézve a katonai bűnvádi perrendtartásnak rendelkezéseit kell alkalmazni. A tárgyalásokra a pénzügyi hatóság képviselőjét is meg kellidézni.« Ennek a módosításnak következménye az, hogy az ide csatok bizottsági szöveg 15. §-ában a törvény végrehajtásával a honvédelmi minisztert is meg kellett bízni. Mindezek után tisztelettel kérjük a Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot az igazságügyi és pénzügyi bizo-tság fent ismertetett módosításait feltüntető mellékelt szövegezésben általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, az igazságügyi és pénzügyi bizottság 1920. évi szeptember hó 9-ón tartott együttes üléséből. Hencz Károly s. k. } Dr. Őrffy Imre s. k t , az igazságügyi bizottság elnöke. az igazságügyi és pénzügyi bizottság előadója.
