Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
86 85. szám. megköthesse és azután az egyezményeket rendelet útján léptesse életbe. Viszont módot kell adni a pénzügyminiszternek arra is, hogy egyes államoknak a mi állampolgáraink érdekeit sértő rendelkezéseinek megtorlása céljából is rendelkezhessék az általános szabályoktól eltérő módon. Különösen szomorú kötelességünk volt a javaslatban azoknak a magyaroknak érdekeiről gondoskodni, akik a békeszerződéssel a magyar államtól elszakított területeken élnek s akik magyar állampolgárságukat megtartották vagy akik állampolgárságukat a békeszerződés következtében vesztették él. Arra nézve, hogy ezeknek a polgártársainknak érdekei mit fognak meg,kívánni, ma még világos képet nem alkothatunk. Lehetővé kell azonban tenni, hogy annak idején hosszadalmas törvényhozási eljárás nélkül kormányzati úton tehessük meg azt, ami úgy emberi, mint különösen politikai szempontból a legkívánatosabbnak fog látszani. Azért a javaslat 11. §-ának harmadik bekezdése ebben az irányban a pénzügyminiszternek a legmesszebbmenő felhatalmazást adja meg. A fokozatosság elvének érvényre juttatása céljából rendelkezik végül a 11. %. 4. bekezdése oly módon, hogy azokban az esetekben is, amikor az ebben a szakaszban foglalt felhatalmazás alapján kiadott rendeletek szerint, valamely vagyon öröklési illeték alá nem vonható is, a fokozatos illetékkulcs megállapítása céljából az ilyen vagyon értékét is számításba kell venni, s az illetéket az itt illeték alá vonandó vagyon után a magasabb kulcs szerint kell kiszabni. Ha pl. a külföldi örökhagyónak Magyarországon fekvő ingatlana 80.000 K-t ér s ezen kívül a viszonosság alapján illeték alá nem vonható 200.000 K ingó vagyona is maradt, a 80.000 K után az örökhagyó fia nem 3, hanem o°/o illetéket tartoznék fizetni. így kellett rendelkezni azért, mert ellenkező esetben a mentesség nem csupán az ingó vagyonra, hanem az ingatlanra is kiterjedne, ami a törvénynek nem célja s így máiele ve törvényhozási úton lehetetlenné teendő. A 11. §. végül eltér az 1918. évi XI. t. rendelkezéseitől annyiban, hogy nem rendelkezik az Ausztriával 1899, évben kötött egyezmény érvényben tartásáról. Ennek a rendelkezésnek kihagyása természetes következménye annak, hogy az Ausztriával való közjogi viszony Ausztria felbomlása következtében természetszerűen hatályát vesztette s így a jövőben az Ausztriából keletkezett államokkal ugyanúgy kell majd megegyezéseket kötnünk, mint bármely más idegen állammal. Ugyancsak nemzetközi vonatkozású rendelkezéseket tartalmaz a javaslat 12. §-a, az élők között kötött vagyonátruházási jogügyletekre nézve. Az első bekezdés kimondja., hogy az a körülmény, vájjon a törvény hatályos^ sága területén kötött vagyonátruházási szerződéseket magyar állampolgárok vagy idegenek kötik-e meg, az illetékkötelezettség szempontjából teljesen közömbös. Ezt a szabályt az 1918. évi XI. törvény 25. §-a hozta be a régi bélyeg- és illetóki szabályoknak ezzel ellentétes rendelkezéseivel szemben. Az újabb álláspontot teszi magáévá a javaslat is, mert amennyiben a szerződés esetleg külföldi ingatlanra vonatkoznék, illetéket a 9. §. alapján úgysem lehetne követelni, egyéb ügyletekre nézve pedig addig, míg a szerződő felek az ország területén vannak, minden tekintetben - az itt érvényes jogszabályoknak kell érvényesülniök. Egész más elbírálás alá esnek a külföldön kiállított okiratok. Ezek, már csak az előbbi bekezdésben elfoglalt elvi álláspontnál fogva is a megkötés helyén érvényes szabályok alá esnek. Ezekre nézve is közömbös az, hogy magyar állampolgárok vagy idegenek állították-e ki azokat. Ha azonban a
