Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

84 85. szám. tásánál arra, hogy a régi szabályoknak ezt a rendelkezését megváltoztassuk, s ugyan ezek az okok indítanak most is arra, hogy ezt a módosítást továbbra is fenntartsuk. III. CÍM. A törvény területi hatálya. A törvén}'ek hatálya önként érthetően az állam területére terjed ki. Ez annyira természetes, hogy a legtöbb törvényben egyáltalán nincs is szükség ily tartalmú rendelkezésekre. A vagyonátruházási illeték különös természete azonban szükségessé teszi, hogy határozott rendelkezések legyenek egyrészt a külföldi polgárok hagyatékaira, másrészt a magyar állampolgárok külföldön lévő vagyontárgyaira nézve. Ezeket a szabályokat tartalmazza a javaslat III. címe. A 9. §. az ingatlanokra nézve rendelkezik. Ezekben a »lex rei sitae« elve jut korlátlan érvényre. Ez az elv nem új, eddig is ugyanez a szabály volt érvényben. Az 1918. évi, XI. törv. 22. §-ától ez a szakasz csak annyiban tér el, hogy az utolsó bekezdés elmaradt, mert feleslegessé vált. Ez az utolsó bekezdés ugyanis a haszonélvezeti és használati szolgalomra mondta ki, hogy az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá esik. Ezt a szabályt azonban a javaslatnak a 2. §-a egész általánosságban, minden vonatkozásban kimondotta, s ígj ebben a szakaszban ismétlés volna, ami esetleg félreértésre adhatna alkalmat. Az ingó vagyonra nézve a javaslat 10. §-a csaknem szószerint átveszi az 1918. évi XI. törvény 23. §-ának rendelkezéseit. Ez utóbbi pedig lényegében szintén az addig érvényes jogszabályokat foglalta csak szabatosabb formába. Az illetékkötelezettség az ingóknál elsősorban attól függ, hogy az örökhagyó magyar állampolgár volt-e vagy sem, A magyar állampolgárnak összes ingó vagyona, bárhol legyen is az, itt esik öröklési illeték alá. A külföldön lévő ingó vagyonára nézve csak annyi kedvezményben részesül, hogy az esetleg abban az államban fizetett öröklési adót vagy illetéket levonhatja, ha annak kivetését, és fizetését igazolja. Az a körülmény, hogy az örökhagyó hol halt meg, a belföldön-e vagy külföldön, az illetékkötelezettségre nézve közömbös. A javaslat fentartja az 1918. évi XI. t.-c. 23. §-ának azt a rendelkezését is, hogy az olyan ingó vagyon, amely után a konzuli illeték-tarifa szerint már százalékos öröklési illetéket kellett fizetni, az illetékköteles hagyatéki vagyonhoz sem számítható hozzá. Ez az intézkedés a kétszeres megilletékezés elkerülését célozta. A konzuli illeték ugyan eddig az osztrákmagyar monarchia közös bevétele volt, ezután azonban a külföldön elhunyt magyar állampolgárok hagyatéka után szedendő illeték kizárólag a magyar államot fogja megilletni, és így még méltányosabb, hogy ez az intézkedés továbbra is érvényben tártassék. A külföldi állampolgárnak csupán a belföldön lévő ingó vagyona - esik öröklési illeték alá. (A belföldön lévő ingatlan vagyonára a 9. §. rendelkezik.) Az a körülmény, hogy az illető hol halt meg, szintén mellékes. A 2. pont második bekezdése azért szükséges, mert előfordulhat, hogy a külföldi rövid átmeneti tartózkodása közben hal meg az ország területén, s egyéb ingóvagyona nincs a belföldön, mint a vele lévő útipodgyász, készpénz és éksze-