Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

12 * 85. szám. elidegenítése titán azonban ezt a zálogjogot jóhiszeműen szerző harmadik személy ellen érvényesíteni nem lehet. (2) Az ingatlan vagyon átruházása után járó öröklési, ajándékozási és ingatlan vagyonátruházási illetékek az átruházott ingatlant terhelik és két évig a telekkönyvi bejegyzés által biztosított magán jogcímből származó köve­teléseket telekkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül megelőzik. (3) Ez a két évi idő a hagyatéknak vagy jogügyletnek illetékkiszabás végett való bejelentésével, felfüggesztő feltételtől függő vagy kezdő időpont­hoz kötött szerzéseknél pedig a feltétel teljesültével, illetve az időpont bekö­vetkeztével veszi kezdetét és érvényesíthető ez az elsőség akkor, ha a két évi határidő a jogerőre emelkedett árverés határnapjáig még le nem járt. (4) Ha a vagyonátruházási illetéket az átruházott ingatlanra a két évi határidőn belül beadott szabályszerű kérvény alapján telekkönyvi bejegyzéssel is biztosították, az illetékkövetelésnek törvényes elsősége a harmadik bekez­désben említett időponttól számított 5 évig áll fenn, azontúl pedig csak a bejegyzés rangsorában nyerhet kielégítést. (5) A két évi határidő eltelte után a telekkönyvi bejegyzés csak a be­jegyzés rangsorában való kielégítést biztosít, de a két évi határidő eltelte után a telekkönyvi bejegyzés csak akkor rendelhető el, ha időközben har­madik személy az ingatlanra jóhiszeműen tulajdonjogot nem szerzett. (Ö) Az e törvény alapján kiszabott bírságokra a törvényes elsőség nem terjed ki, s azok csak a bejegyzés rangsorában nyerhetnek kielégítést. (7) Árverési vételár felosztásoknál a fentebb szabályozott törvényes elsőség, — amennyiben annak feltótelei fennforognak, — a pénzügyi hatóság válasz­tása szerint csak egy illetékre vehető igénybe; a többi törvényes elsőséget élvező illeték pedig a pénzügyi hatóság választása szerint vagy az illeték telekkönyvi bejegyzésének, vagy pedig az illeték alapjául szolgáló vagyon­átruházás telekkönyvi bejegyzésének rangsorában nyer kielégítést. (s) A haszonélvezeti szolgalom megszerzése után kiszabott illeték csak a haszonélvezetet terheli és csak a haszonélvezeti szolgalomra való bekebe­lezés utján biztosítható és csupán a haszonélvezeti szolgalomra vezetett végre­hajtás utján érvényesíthető. VI. CIM. Értékelési szabályok. 24. §. Az értékelés alapelve. (1) Az illetékkiszabás alapjául, — amennyiben a törvényben eltérő ren­delkezés nincs, — a vagyontárgyaknak az illetékkötelezettség beálltakor meg­lévő közönséges forgalmi értéke szolgál. Ezt az értéket az ingyenes vagyon­átruházásoknál az illeték fizetésére kötelezett fél tartozik lelkiismeretesen bevallani. (2) Visz terhes vagyonátruházásoknál érték gyanánt rendszerint az el len szolgáltai ás értékét kell tekinteni, amelyet szintén az illeték fizetésére köteles fél tartozik lelkiismeretesen és a valóságnak megfelelően bevallani. Ha azonban az ellenszolgáltatás értéke az átruházott vagyontárgy közön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom