Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
126 85, szám. IL FEJEZET. Az öröklési illeték mértéke. Az öröklési illeték alapja a gazdagodás. A már előbb ismételten kifejezettek szerint az összes, bármi címen ugyanazon örökhagyótól származó gazdagodást össze kell számítani, mert ettől függ a fokozatos kulcs megállapítása. A gazdagodás mértéke pedig csak úgy állapítható meg, ha az átszállott vagyontárgyak értékéből levonjuk mindazokat a terheket, amelyeket az örökös akár azért tartozik viselni, mert azok már az örökhagyót is terhelték, akár azért, mert az átszállás alkalmával új terhek keletkeztek, amelyeket az örökös viselni tartozik. A javaslat 86. §-a tartalmazza a részletes szabályokat az adósságok és egyéb terhek levonása szempontjából. Ezek a szabályok csaknem teljesen megegyeznek az 1918. évi XI. törv. hasonló rendelkezéseivel, az eltérés csak az, hogy a javaslat levonandó tehernek fogadja el a hagyaték tárgyalásával felmerült költséget és a végrendeleti végrehajtó díját. Ennek a rendelkezésnek indoka az, hogy épen a nagyobb értékű hagyatékoknál ezek a költségek nagyobb összegre rúghatnak, amely összegek kétségkívül apasztják az örökös gazdagodását s így nem méltányos ezek után is esetleg súlyos illetéket szedni. A végrendeleti végrehajtó tiszteletdíját azonban a javaslat hagyománynak minősíti, s így ennek a hagyaték átadása körül felmerült kiadások levonása után fennmaradó részét illeték alá vonja. A javaslat 87. §-a felsorolja azokat a különös eseteket, amelyekben vitássá válhatik, hogy az örökösnek kihez való rokonsági viszonya az irányadó az illeték kulcsai szempontjából. A rendelkezések nem újak, megfelelnek az eddigi jogállapotnak és az annak alapján kialakult bírói gyakorlatnak. A 88. §. tartalmazza az új illetékkulcsokat. Az eltérés az 1918. évi XI. törvény rendelkezéseitől a következő : Az 1918. évi XI. törv. az örökösöket összesen négy osztályba sorozta. A javaslat hat osztályt tervez. Az első osztályba tartoztak eddig az örökhagyó összes lemenői, tehát a törvényes, törvényesített, természetes, mostoha és örökbefogadott gyermekek és ezek ivadékai, valamint mindezeknek házastársai is, továbbá valamennyi felmenője, a mostoha és örökbefogadó szülők kivételével, végül úgy a hátramaradt feleség, mint a férj. A javaslat ezek közül kivette a mostoha- és örökbefogadott gyermekeket és ezek ivadékait, az örökhagyó szüleit, a leszármazók házastársait és az elhunyt feleség férjét. Az illeték kulcsának nagyságára a rokonsági viszony közelsége és ezen kívül az a körülmény az irányadó, hogy mennyire váratlan a haláleset folytán beállott gazdagodás. Kétségtelen dolog, hogy a mostoha- és örökbefogadott gyermek távolabb áll az örökhagyóhoz, mint az édesgyermek, legyen az törvényes vagy törvénytelen. Azután a természet rendje az, hogy a gyermek örököljön a szülőtől. Fordítva már nem felel meg a természet megszokott rendjének. Ezenkívül alig vitatható, hogy az a szülő, aki gyermekét annyira fel tudta nevelni, hogy az maga tudott magának vagyont szerezni, nagyobb terhet bír elviselni, mint az a kiskorú gyermek, akit még az Örökölt vagyonból neveltetni, a kenyérkeresethez segíteni kell. Ugyanez áll a férjre is, aki rendes körülmények között családját volt köteles eltartani és így a feleségéről reá szállott vagyon nem óletfentartására,
