Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

lâÔ 85. szám. lési illeték a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzést, gazdagodást kívánja adó alá vonni, az következik, hogy jogosan csupán az örökhagyó halála után fennmaradt vagyont szabad az illetékkel megróni. Ezzel szemben azonban már az 1918. évi XI. törvény több olyan ingyenes vagyonszerzést is az öröklési illeték alá vont, amely már az örökhagyó életében megtörtént, sőt egyes esetekben teljesen foganatba is ment. Ennek az álláspontnak okát abban találjuk,- hogy ha kizárólag az örökhagyó halála után található vagyona esnék öröklési illeték alá, ennek az illetéknek megtakarítása céljából az örökhagyó még életében szót osztaná vagyonát gyermekei vagy* más örökösei között. Ennek a veszélynek ezelőtt is ki volt téve a kincstár, de most fokozottabb a veszély, mert az'illetéknek az örökölt vagyon értékének nagysága szerint is fokozatossá tett kulcsa mellett nagy érdeke az örökösnek, hogy minél kisebb legyen a haláleset folytán reá átszállott vagyon értéke. Tartani lehetett tehát attól, hogy az öröklést meg fogják előzni és az átszállandó vagyont ajándékozás útján már előre kiadják az örökösöknek. Ezek az okok vezettek arra, hogy,az 1918. évi XI. törvény 1. §. 3., 8. és 9. pontjai bizonyos ajándékozásokat öröklési illeték alá vontak. Ezzel kapcsolatban azonban ezeket az ajándékozási illeték alól felmentették. A törvény fennállásának rövid tartama alatt azonban arra a tapasztalatra jutottunk,' hogy ez a megoldás nem volt szerencsés. Azóta ugyanis számos ajándékozás történt, egyrészt kifejezetten azzal a kikötéssel, hogy az ajándék az örökrészbe betudandó lesz, tehát nem esik ajándékozási illeték alá, részben a haszonélvezet fentartásával, amely esetben szintén nem lehet ajándékozási illetéket kiszabni. Már most egyrészt a nyilvántartások nehézkes, sok munkát okozó, de mégis megbizhatlan volta miatt félős, hogy ezeknek nagy része az öröklési illetéket is el fogja kerülni, másrészt éppen a mai rendkívüli viszonyok miatt éppen nincs kizárva, hogy akkorra, mire az öröklési illeték kiszabására sor kerülhet, az örökhagyó és az örökös egyaránt elszegényedhetnek, az ajándékozott vagyon is elkallódhat, az ingatlanok idegen kézre kerülnek ós a ki sem szabható illeték biztosítható nem lévén, behajtására nem sok remény lehet. Végül az államnak éppen most van a legnagyobb szüksége bőséges bevételre s így nem szabad olyan ingyenes vagyonátruházások illetékét elengedni, amelyek már ma foganatba is mennek. Mindezeket megfontolva, a javaslat eltrt az 1918. évi XI. törvény rendszerétől és minden ajándékozást annak létrejöttekor von illeték alá. De biztosítani akarja azt is, hogy az ajándékozások által az illeték fokozatosságát meg ne hiúsíthassák. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogy azokat az ajándékokat, amelyeket az örökös az örökhagyótól még életében kapott oly módon, hogy ez az ő öröklésének megelőzése volt vagy lehetett, az öröklési illeték alapjába is beszámítsuk. A kétszeres illetókezés elkerülése céljából azonban az ajándékozás után kivetett és esetleg befizetett illetéket be kell számítani. Ezáltal az örökösök érdeke meg van védve, mert az ajándékozási illeték az öröklési illetékkel teljesen azonos elvek szerint van szabályozva, s így a törvény csak az egyenlő teherviselés elvének szerez érvényt. Ellenkező esetben ugyanis az egyes esetekben egyenlőtlen és így igazságtalan adóztatások állanának elő. Ha pl. egy örökhagyónak két gyermeke van, akik közül az egyik hozomány címén 100.000 K-t előre kikapott, s így az örökhagyó halálakor még meglévő és a két örökös között felosztandó 500.000 K-ból már csak ,200.000 K-t kap, míg a másik, aki addig semmit sem kapott, 300.000 K-t örököl, az első 200.000 K után 4°/o-kal 8.000 K-t, a másik pedig 300.000 K után 5°/o-kal 15.000 K-t tartoznék fizetni. Feltéve, hogy