Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
85. szám. 115 Mulasztást úgy a fizetésre kötelezett fél, mint a törvény végrehajtása körül közreműködő hatóság is követhet el. Ennek megfelelően a büntetést is kétféleképen kell megállapítani A fél mulasztása a kincstárnak rendesen nagyobb károkat okozhat s azért jogosult a nagyobb büntetés is. A javaslat a fél mulasztását épen úgy kivánja büntetni, mint ahogyan azokat eddig büntették. Az 57. §. szószerint veszi át az 1918. évi XI. törv. 82 §-át. Ez a szakasz tehát bővebb indokolást nem igényel. Az említett törvény azonban a hatóságok [mulasztásának büntetéséről nem gondoskodott. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ilyen büntetések kiszabhatásának jog nélkül a pénzügyi hatóság munkáját a többi hatóságok lassúsága vagy felületessége nagyon hátráltatja. Az 58. §. tehát általános elvként kimondja, hogy azt a hatósági közeget, aki a törvényben reá rótt kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal lehet büntetni. A rendbírság összegét a törvény mérsékelten állapítja meg, 10 K-tól .200 K-ig. A bírság magasságát a mulasztás móryéhez s különösen ahhoz képest, hogy az illető közeg ritkábban vagy gyakrabban követett-e el hasonló mulasztást, a pénzügyi hatóság fogja kellő mérlegeléssel megállapítani. A főbb eseteket, amikor ilyen rendbírság kiszabásának helye van, a szakasz fel is sorolja, azonban ez a felsorolás nem kimerítő, lehet más olyan eset is, amikor a rendbírság kiszabásának helye lehet. A bírság kiszabásakor gyakran nincs abban a helyzetben a pénzügyi hatóság,, hogy az összes körülményeket méltányolhassa. Ezért megtörténhetik, hogy a kiszabott bírság nem áll arányban az elkövetett mulasztással, tehát nem méltányos. Módot ad tehát a javaslat arra, hogy az ilyen,, csupán mulasztás miatt' kiszabott bírságokat méltánylást érdemlő okokból le lehessen szállítani akkor is, ha a szoros jog szerint kiszabásuk ellen kifogást tenni nem lehet. Átvette továbbá a törvényjavaslat a törvénykezési illetékeknél már hosszú idő óta fennálló azt a szabályt, hogy aki az illetéket és a bírság mérsékelt részét a fizetési meghagyás kézbesítése után azonnal befizeti s így bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy mulasztása nem. volt a kincstár megrövidítésére irányozva, a bírság egy részének fizetése alól minden további kérelem nélkül szabadulhasson. A javaslat ezt a kedvezményt a 15 napon belül való fizetés esetére szorítja és a jog szeiint járó bírság felére terjeszti ki. A határidőnek, valamint a teljes illeték ós a fél bírság befizetésének bármely okból való elmulasztása esetén az adózó már csak kivételes kedvezményképen, az előbb említett méltánylást érdemlő körülmények bizonyítása mellett kérheti a bírság mérséklését. A bírságok megállapítása természetesen a jogosság szempontjából is megtámadható. Ilyen címen a javaslat a rendes jogorvoslati rendszert tartja fenn és a felek számára a közigazgatási bíróság előtti eljárást biztosítja. Mulasztásokat nemcsak a közigazgatási hatóságok, hanem a bíróságok is követhetnek el. A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartásával a javaslat ilyen esetekben a mulasztó bíró és bírósági tisztviselő felelősségre vonását, vagy megbüntetését a pénzügyi hatóságok jogköréből teljesen kizárja ós egyedül a bírák és bírósági tisztviselők fegyelmi felelősségét szabályozó törvények szerint való eljárás igénybevételét engedi meg. A mulasztásoknál súlyosabb természetű megsértése a törvénynek, ha az adózó felek szándékosan ós tudatosan olyan cselekményeket követnek el, amelyek a kincstár megtévesztését célozzak oly célból, hogy ezáltal teljesen vagy részben menekülhessenek az illeték fizetése alól. Az ilyen tudatos és szándékos illetékrövidítés eddig jövedéki kihágásnak minősült. A javaslat 15*
