Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
102 85. szám. A szántóföld legmagasabb kataszteri tiszta jövedelme Sopron megyében holdankint 36 K, tehát a legnagyobb érték, mely ilyen módon kihozható lenne 3.600 K. Ezt' a határt az ország egyetlen részében sem éri el a kataszteri tiszta jövedelem. Pest megyében a legnagyobb jövedelem 31 K, Csanád és Csongrád megyékben 27 K, Heves megyében 26 K, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyében 23 K. Ezek a számok azonban mindenütt csak az I. osztályba sorozott szántók jövedelmei, a többi osztályokban tetemesen kisebbek a számok. A kerteknél a legmagasabb Összeg Pest megyében 108 K. Azután következik Sopron megye 64 K tiszta jövedelemmel. Természetesen ezek kivételes számok és átlagban 40—50 K közt vannak a jobb minőségű és kedvezőbb fekvésű, a nagyobb városok közelében fekvő kertek holdankénti jövedelmei megállapítva. Az érték tehát holdanként 4—5.000 K, ami korántsem mondható túlzottnak, mikor köztudomású, hogy egy hold kertnek az évi jövedelme is rendszerint meghaladja ezt az összeget. A szöllőbirtok kataszteri tiszta jövedelme Fejér megyében éri el a tetőpontját holdanként 84 Kban. Pest megyében a legnagyobb jövedelem 80 K, Hevesben csak 60 K. Tehát a legelső rendű szöllőföld sem volna ezen az alapon 8.400 Knál többre becsülhető. Ami végül az erdő birtokot illeti, itt a kataszteri tiszta jövedelmek annyira alacsonyak (holdankint 1 Któl 11 K 50 f-ig), hogy a most megállapított kulcsokkal sem lehet még csak megközelítőleg sem elérni a valóságos forgalmi értéket. Az erdőknél teljesen indokolt volna tehát egész külön szorzót megállapítani, s ettől a javaslat csak azért tekint el, mert a javaslat egyéb rendelkezései lehetővé teszik a valóságos érték kinyomozását s így a törvényszerű legkisebb értéknek nincs olyan nagy fontossága, s másrészt súlyt helyez a javaslat arra, hogy minél kevesebb eltérés legyen az általános szabályoktól. A javaslat 28. és 29. §-ai a törvényszerű legkisebb érték megállapítására vonatkozó korrektivumokat tartalmaznak, teljesen megfelelnek a régi jogszabályoknak és így indokolásra nem szorulnak Amennyire igyekszik a javaslat az ingatlanok valóságos értékének kinyomozására szükséges módot megadni, épp annyira igyekeznie kell arra is, hogy a hagyatékhoz tartozó ingóságok is mindig a valóságos értékükben kerüljenek illeték alá Ez annál fontosabb, mivel a legjobb törvény mellett is lehetetlen az illeték alá tartozó összes ingókat tényleg illeték alá is vonni. Az eddig érvényes szabályok, még az 1918. évi XI. törvény is, az ingók értékelésénél csupán bírói becslésnek engedtek helyet, ha a bevallott érték aggályos volt. Mindazok az okok azonban, amelyek a bírói becslésnek mellőzését az ingatlanoknál indokolttá tették, még fokozottabb mórtékben érvényesek az ingókra. És ha a felekkel való egyezkedés célra vezet az ingatlanok értékének megállapításánál, ugyanezt a célt el fogjuk érni az ingóságoknál is. A javaslat tehát a régi szabályok módosításával az ingóságok értékbecslésére is ugyanazokat a szabályokat hozza be, amelyek az ingatlanokra nézve érvényesek. Ez a módosítás annál is inkább helyesnek mutatkozik, mert a legtöbb esetben az ingók és az ingatlanok együtt szállanak át ós a nagy munkaés költségmegtakarítás, ha egyszerre mind a két becslés megtörténhetik. A 31.. §. tartalmazza az értékpapírok becsértékének megállapítására vonatkozó szabályokat Ezek a szabályok az 1918. évi XI. törv. 49. §-ában íoglalt szabályoktól, csak két pontban térnek el. Az egyik eltérés az, hogy a javaslat nem mondja ki, hogy az ausztriai tőzsdéken jegyzett papírokat az ottani hivatalos tőzsdei árfolyam-jegyzékben feltüntetett értékkel kell számítani. Az
