Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
94 85. szám. V. CÍM. Áz il]etek fizetésére kötelezettek. A javaslat, V. címe tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek megállapítják, hogy a vagyonátruházási illetékeket kik és milyen sorrendben tartoznak megfizetni. A 34. §. sorolja fel azokat, akik közvetlenül, tehát első sorban tartoznak az illetékeket megfizetni. Az ingyenes vagyonátruházási illetékeknél a legtermészetesebb szabály az, hogy az illetéket az tartozik megfizetni, aki gazdagodott, tehát a szerző. Az ajándékozásnál ugyan megtörténhetik, hogy az ajándékozó az illeték fizetését is magára vállalja, valamint az öröklési illetéknél is előfordulhat az, hogy az örökhagyó meghagyhatja az örökösnek vagy valamelyik hagyományosának, hogy egy másik örökös vagy hagyományos terhére kivetett illetéket is a sajátjából fizessen meg, azonban a javaslat az ilyen elvállalás vagy kötelezés dacára is köz vetetlenül kötelezett g} 7 anánt egyedül a szerzőt jelöli meg, mert ez felel meg az illeték természetének. Más a helyzet a viszterhes átruházásoknál. Ezeknél a szerződő felek rendesen minden költséggel számot vetnek, s így rendszerint az-illeték fizetésére nézve is megállapodnak. Csak természetes, hogy az ilyen megállapodásokat a kincstár is figyelembe veszi már csak azért is, mert valószínű, hogy ily módon gyorsabban hozzájut az illetékhez. Ellenben fentartja a javaslat a másik szerződő fél egyetemleges kötelezettségét. Ha a felek a szerződésben az illeték fizetésére nézve nem állapodtak meg, a javaslat figyelemmel van a Curiának ama állandó gyakorlatára, hogy az illetékeket kikötés hiányában a szerző fél tartozik megfizetni, s azért első sorban ezt kötelezi az illeték fizetésére. A csereszerződéseknél mind a két szerződő fél egyaránt ingatlant kap, s így mind a kettő szerző abban az értelemben, amint ezt a javaslatnak 21. §-a használja. Ennélfogva a csereügylet után járó illetékért — ha a szerződésben a fizetési kötelezettséget nem szabályozták, — a javaslat mind a két cserélő felet korlátozás nélkül egyetemlegesen kötelezi. A javaslat tehát az egyetemleges kötelezettséget is sortartáshoz köti, ami az egyetemlegesség fogalmát nem fedi ugyan teljesen, de a félek felesleges zaklatásának elkerülése céljából mutatkozik célszerűnek. A 21. §. 3. bekezdése intézkedik arra az esetre, ha több személy közösen jut valamely dolog birtokába, vagy ha többen ruházzák át közös ingatlanukat. A javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a több személy ilyenkor az illeték szempontjából egy személynek tekintendő, s így egymás között az illetékért is korlátozás nélkül egyetemlegesen felelősek. Természetesen nem lehet közös szerzésről beszélni akkor, ha valamely nagyobb ingatlan tulajdonosa ingatlanát több vevőnek egy szerződéssel adja ugyan el, azonban minden egyes vevő az irgatlannak csak bizonyos mennyiségileg meghatározott és elkülönített részét szerzi meg. A bélyegben lerovandó illeték természeténél fogva épen olyan vagyonátruházási illeték, mind a kiszabás útján fizetendő. Ezekre tehát általában ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni. Arra az esetre azonban,ha az okiratot közjegyző előtt állítják ki, a leroyási kötelezettség a javaslat szerint a közjegyzőt terheli. Az intézkedés indokai a következők: a megterhelés nem üj, mert a régi szabályok szerint is a közjegyző tartozott az illetéket leróni.
