Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-66. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről
62 66. szám. lásában 1920. évi december hó 31-ig meghagyatnak, egyrészt engedélyesek érdekében, másrészt pedig azért, hogy a jelen javaslat által teremtendő új helyzetbe, — amelynek csak az új illetékkivetési időszak kezdetére, azaz 1921. évi január hó 1-ére kell tökéletesen kialakulnia, — az átmenet simán és minden felesleges munkatorlódás lehető elkerülésével legyen lebonyolítható. A 19. §. az 1899. évi XXV. t.-c. szerint is illetékköteles üzletek után kivethető illetóktételeket állapítja meg a már ismertetett módon, s egyben a különféle jogosíványokkal ellátott üzleteket, — az engedélyiüeték-tételeket illetőleg, — a korlátlan kimérési üzletekkel helyes arányba hozni törekszik, ami különösen a bortermelők jogosítványai után járó illeték-tételek percentuális csökkentésében jut kifejezésre. A 20. §. a jelen javaslat rendelkezései folytán illetékkötelesekké vált üzletek illeték-tételeit állapítja meg és pedig nem osztályok felállítása útján, hanem a tényleg forgalomba hozott italmennyiség minden hektoliterje után meghatározott és a forgalom emelkedésével lépést tartó progressivitást mutató illeték-tótelek alkalmazásával, mert a szóbanforgó üzletek terjedelmében mutatkozó nagy szélsőségek a 19. §. szerinti osztályok felállítását lehetetlenné teszik. A szeszes italok nagyban való eladására engedéllyel biró üzletek illetékfizetési kötelezettsége, ezen üzletek érdekeinek védelme céljából kell, hogy maga után vonja a külön engedély nélkül is nagyban való eladásra jogosult mindazon üzletek illetékfizetési kötelezettségét is, amelyek szeszes italokat nem nyers anyagokból állítanak elő. A jelen szakasz alapján kivetett illetékekből a székesfőváros területén befolyó összegek a főváros részére át nem engedhetők, mert az ezen illetékek által érintett fővárosi üzletek az egész országra szóló italforgalmat bonyolítanak le, s mert az állam jelenlegi pénzügyi helyzete ezt meg nem engedi. A 21. §. az illetékkivetés módját szabályozza. A 20. §-ban felsorolt üzletek után az illeték nem három évenként, hanem évről-évre vettetik ki, mert ezeknél az üzleteknél az illeték megállapítása csakis a tényleg forgalomba hozott italmennyiség figyelembe vételével történik. Úgy az illetékköteles felek, mint a kincstár érdekeit is szolgálja az a rendelkezés, hogy bizonyos meghatározott esetekben a felszólamlási bizottság határozata ellen is van jogorvoslatnak helye. A 22. §-ban az illetékminimumok akként állapíttattak meg, hogy a kincstár részére az eddigi engedélyilleték-jövedelemnek körülbelül 3y2-szerese legyen biztosítható. A 23—27. §§-ok az illetékek kezeléséről rendelkeznek. A 28. §. a denaturált szesz elárusításának korlátozásáról szól. A 29. §. a fogyasztó közönség érdekeinek védelme és az üzleti tisztesség megóvása céljából bizonyos körülmények között a szeszes^ italok árának és beszerzési forrásának korlátozására ad felhatalmazást a kormányhatóságoknak. A 30 §. a jelen javaslatban érintett üzletek felügyeletéről és ellenőrzéséről rendelkezik. A 31. §. a pénzügyi közegeknek segédkezet nyújtani köteles hatósági közegeket sorolja fel. A 32. §. a jövedéki kihágások eseteit sorolja fel, jobbára az 1899. évi XXV. t.-c. 30. §-ának megfelelően, de mégis azzal az .eltéréssel, hogy az engedély bérbeadását, vagy átruházását és a nagyban való elárusítókra és közvetítőkre nézve előírt üzleti könyvek nem vezetését, mint súlyosabb beszámítás alá eső cselekményeket, illetve mulasztásokat szintén a jövedéki kihágások közé sorozza.
