Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-66. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről
60 GQ. szám. ványuknak a beszerzésére csak a pénzügyi hatósági engedélyük kiadása után köteleztetnek. A 9. §. az engedély elf érvényességének időtartamáról rendelkezik, s egyben a köztulajdonban lévő korcsma- (vendéglő-) épületekre és a vendégfogadóval kapcsolatos vendéglőkre szóló engedélyeket közérdekből helyhez, illetve a bérleti időhöz köti. A 10. §. a közszükséglet igényeihez képest szabályozza a vásárok, búcsúk és egyéb sokadalmak alkalmával való kimérésre feljogosító engedélyek kiadásának feltóteleit. A 11. §, a már kiadott engedélyekben történő összes változásokat a pénzügyi hatóság előzetes engedélyezéséhez köti, s egyben gondoskodik arról is, hogy az engedélyt új üzlettárs felvétele útján más egyénre átjátszani ne lehessen, s hogy az italmérési (elárusítási) üzletekbe felfogadott megbízhatatlan elemek onnan eltávolíthatók legyenek. A budapesti kimérési engedélyeknek más helyiségbe való áthelyezése, — az 1899 évi XXV. t.-c. 10. §-ától eltérőleg,— szintén előzetes engedélyezéshez köttetik az 5. §. indokolásában már kifejtett okoknál fogva. A 12. §. az engedélyokmány miként való kiállításának és kezelésének szabályozása mellett, abból a célból, hogy a fogyasztó közönség érdekei megvódessenek, s hogy a bor, sör és pálinkák kiszolgáltatására jogosított üzletek kizárólagos pálinkamérésekkó el ne fajuljanak, engedélyeseket az engedélyokmányukban megjelölt italnemek tartására és kiszolgáltatására kötelezi, s egyben úgy a fogyasztó közönség, mint az ellenőrző közegek megtévesztésének megakadályozása céljából megtiltja azt, hogy az üzlet az engedélyokmányban megjelölt üzletágnak meg nem felelő elnevezéssel, illetve külső felírással láttasssék el, A 13. §. az italmérósi és elárusítási üzletek számáról rendelkezik és pedig akként, hogy a korlátlan kimérési üzleteket meghatározott létszámhoz köti, ellenben a többi üzletek számának korlátai gyanánt csupán a közszükségleti szempontokat állítja be, de felhatalmazza a pénzügyministert, hogy az, utóbb említett üzletekre szóló engedélyek kiadása tekintetében szükség esetén tiltó rendelkezéseket bocsáthasson ki ? avagy az ilyen engedélyek kiadását magának tarthassa fenn. A korlátlan kimérési engedélyek megállapított létszámának apasztása és szaporítása iránti eljárás lényegesen egyszerűsíttetik azáltal, hogy a községi elöljáróságoknak az eddigi felebbezési jog helyett véleményezési jog adatik, s hogy a pénzügyminister ügydöntés előtt csakis abban az esetben köteles' a belügyministert meghallgatni és azzal egyetórtőleg határozni, ha a községi elöljáróság és rendőri (közigazgatási) hatóság véleményeit nem üsztja. Jelen szakasz keretében a korlátlan kimérési engedélyek megán^ üífcotfc létszámába be nem tudható engedélyek taxatíve vannak felsorolva, jobbára az 1899. évi XXV. t.-c. 12. §-ában foglaltaknak megfelelően, de mégis azzal az eltéréssel, hogy a fürdőtelepekre, nyári mulatóhelyekre, vasúti állomásépületekre és a lakott helyektől egy kilométernél távolabb fekvő révek és hidak mellé adott engedélyek is a létszámba be^ nem tudható engedélyek közé soroltattak^ mert eme közérdeket szolgáló kimérési üzletek — abban az eset« ben ha engedéllyel csakis a megállapított létszám keretében volnának elláthatók, — sokszor huzamosabb időn át engedély nélkül maradnának, s mert ezek az üzletek az átfutó vendégek szükségleteinek kielégítésére hivatvák, s így az ílletékminimumnái (22. §.) való figyelembevételük nem volna indokolt. A 14. §. azt a kérdést szabályozza, hogy a korlátlan kimérési enge-.
