Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-66. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről

66. szám. 43 mellőzésével, bevonandók és törlésbe hozandók. Az utóbb említett engedélyek azonban abban az esetben, ha jelen törvény rendelkezései erre módot nyúj­tanak, az illető üzlet-, illetve foglalkozási ágnak megfelelő jogosítványokat tartalmazó új engedélyekkel cserélendők ki. Ha jelen törvény életbelépése napján egy kézben, avagy egy családnak vagyonközösségben lévő, avagy közös háztartásban élő tagjai kezében, — kivéve a fogyasztási adóbérlőket törvény szerint megillető engedélyeket, — több korlátlan kimórési, avagy kizárólagos pálinkamérési engedély van, a jelen törvény 13. §-ának utolsó előtti bekezdését megelőző bekezdés rendel­kezéseihez képest az engedélyes, illetve az ott felsorolt összes családtagok birtokában, — szabad választásuk biztosítása mellett, —- csak egy engedély hagyható meg, a többi engedély pedig a 17. § ban szabályozott elvonási el­járás mellőzésével, bevonandó és törlésbe hozandó. A 13. §. utolsó előtti be­kezdésében meghatározott esetekben azonban a pénzügyigazgatóság, az engedély bevonásának és törlésének függőben tartása mellett, — a pénzügy ­minister utasítását köteles kikérni. Ha az előbbiek szerint meghagyható engedély kiválasztása tekintetében érdekeltek megegyezésre jutni nem tudnának, vagy ha e tekintetben akara­tukat ki nem nyilvánítanák, ebben a kérdésben a közérdek szempontjainak mórlegelése mellett a pénzügyigazgatóság határoz. A fentiek szerint módosítást, avagy kicserélést igénylő, illetve bevonandó engedélyek tulajdonosai eddigi jogosítványaikat 1920. évi december hó 31-ig háborítatlanul gyakorolhatják, a jelen szakasz második bekezdése értelmében elvonandó engedélyek azonban már az elvonási határozat jogerőre emelke­désének időpontjában hatályukat vesztik. A jelen törvény által egyes korlátlan kimérési engedélyeknek létszámba be nem tudott engedélyekké, továbbá a kizárólagos pálinkamóréseknek korlátolt kimérésekké történt minősítése következtében felszabaduló korlátlan kimórési engedélyek többé ki nem szolgáltathatók, hanem a 13. §-ban előírt apasztási eljárás mellőzésével és az alábbi bekezdésben szabályozott eljárásra való te­kintet nélkül, az illető községre nézve meghatározott korcsma]étszám csök­kentésére fordítandók. A korlátlan kiméréseknek jelen törvény életbelépése napján már megálla­pított létszámát a pónzügyigazgatóság, — a 8. § ban megjelölt rendőri (közigaz­gatási) hatóság és az illető községi elöljáróság közreműködésével, — szintén felülvizsgálat alá köteles venni és amennyiben ezt a változott viszonyok szük­ségessé teszik, a 13. §-ban előírt módon és az ott említett szempontok gondos mérlegelésével, a létszám apasztása, illetve szaporítása iránti eljárást megindí­tani tartozik. A létszám apasztása esetén azokat az engedélyeseket, akiktől engedélyeik csupán a létszámapasztás folyományaként vonandók el, a pénz­ügy igazgatóság a fenti rendőri ós közigazgatási szervekkel egyetórtőleg, — az előbb említett, valamint a közrendészeti, közegészségügyi, közerkölcsiségi ós jövedéki szempontok figyelembevételével, — választja ki. Az engedélyek elvonása ilyen esetekben a létszámapasztás iránt hozott határozatban mon­dandó ki azzal, hogy engedélyesek — a 17. §. a) pontjának rendelkezé­seitől eltérőleg — engedélyeik birtokában csak 1920. évi december hó 31-ig hagyatnak meg. Az elvonási eljárásra nézve egyébként a 17. §. rendelke­zései az irányadók. Ha a pénzügyigazgatóságnak a jelen §. valamely rendelkezésének alkal­mazása tekintetében kételyei merülnének fel, a pénzügy minist értől kell uta­sítást kérnie. "6

Next

/
Oldalképek
Tartalom