Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-75. A pénzügyi bizottság jelentése "a fényűzési forgalmi adóról" szóló 62. számú törvényjavaslatról
158 75. szám, 75. szám. A pénzügyi bizottság jelentése ,,a fényűzési forgalmi adóról' szóló 62. számú törvényjavaslatról. Tiszteit Nemzetgyűlés! Az állam pénzügyi helyzetének mai súlyos volta új jövedelmi források teremtését teszi szükségessé. Ez okból a fényűzési forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság a maga részéről örömmel üdyözli, mert egy eddig majdnem érintetlen adóztatási forrás az egyéni költekezés, az egyéni szolgáltatási képességben rejlő anyagi erőt kívánja adóval sújtani. Emellett szociálpolitikai ós etnikai jogosultsága is van ezen adónak, mert a pazarlás és a hiúság kielégítésére irányuló törekvést ellensúlyozza és ezzel együtt azt a mellékcélt is szolgálja, hogy a közeljövőben fogyasztásnak legmesszebbmenő korlátozását és a gazdasági életünk talpraállításához okvetlen szükséges észszerű takarékosságot is elő fogja mozdítani. Végre a háború alatt és után észlelhető s legkevésbé sem örvendetes tapasztalatok, így különösen az úgynevezett hadimilliomosok egyenesen kihívó költekező pazarlása megokolttá teszi, hogy ezen gazdaságilag beteges jelenség mellett minden rendelkezésre álló eszközzel küzdjünk. A törvényjavaslat ellentétben a Németbirodalomban, úgyszintén a csehszlovák köztársaságban már életbeléptetett általános forgalmi adóval szemben, csupán a javaslat 5. §-ában felsorolt tárgyakat kívánja egyelőre forgalmi adóval sújtani. Az a körülmény, hogy a javaslat címében fényűzési szó bennfoglal tátik, viszont nem jelenti, hogy csupán a könnyelmű és a felesleges költekezést kívánja a javaslat adóval sújtani. Ez egyébként nyilvánvaló az adó alá eső tárgyak azon összeállításából, melyet a javaslat 5. §-a kontemplál. Nem az árúnak mindenkori nélkülözhetősége, hanem a megszerzésére irányuló költség különösebb nagysága ós a megszerzőnek ebben kifejezésre jutó nagyobb gazdasági szolgáltatási képessége nyújt alapot az erősebb adómegterhelés elviselésére. Államháztartási szempontból talán előnyösnek látszott volna, a- pénzügyi bizottság egyes tagjai is ezt az álláspontot képviselték a vita során, már most nem csupán az általános forgalom egyes kiszakított tárgyait, hanem a forgalomban levő tárgyak összességét adóval sújtani.