Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-73. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottságának jelentése "az árdrágító visszaélésekről szóló 38. számú törvényjavaslat tárgyában

73. szám. 149 tek s nyersterményei és termelőeszközei ettől is függetlenül a háború, valamint a forradalmak pusztításai közben megfogyatkoztak, illetve leromlottak. De a forgalom betegségei ezenfelül itt épp úgy sújtják a termelést is, mint a fogyasztást, mert amannak szükségletei is jórészben szintén közvetítés alá esnek. A gyógyítás tehát leginkább a közvetítés, az árúforgalom területén szükséges, ami leginkább úgy érhető el, ha a termelőt és fogyasztót minél közvetlenebb kapcsolatba hozzuk egymással.' Ha ez sikerül, amire a javaslat céltudatosan törekszik, akkor a közvetítéssel felmerülő költségek s a közvetítő haszna kiesvén az árból, az jelentékenyen kevesbedni fog. A gazdasági élet fogyasztási ágában, bár ami hiányosságát illeti, több, mint beteg, nem fordulhatnak elő lényegesebb, visszaszorításra szoruló visszaélések, mert a nagy milliók fogyasztási igényeiket maris a minimumra csökkentették s a csak tízezreket számláló jómódúak aránylag szintén meg

r csökkent fogyasztása, ha nem korlátozhatók is, lényeges befolyást a keresletre, tehát az árfeíhajtásra nem gyakorolhat. Elegendő mérséklő tényezőnek látszik e tekintetben a behozandó fényűzési illeték. A javaslatban hat cselekménycsoportba (tényálladéki csoportok) sorolt visszaélések tehát csak a termelés és különösen a forgalmi életben előfordulható mesterséges árfokozás esetei. Ezeket — vétséggé minősítve — az 1. §. 1—6. pontjai határozzák meg. Az 1. pont az ártúllópósről, a 2. pont az árúuzsoráról, a 3. pont az árdrágító üzérkedésről, a 4. pont az árú el vonásról, az 5. pont az árúcsempészetről, a 6. pont az í—5. pontokban foglalt visszaélések előkészületi cselekményeiről szól. A §. 2. bekezdése a büntetési tételt, a 3. bekezdés az egyéb jogi következményeket határozza meg. A 2. §. az igazolt ár meghatározását tartalmazza. A 3. §. az árdrágító visszaélés bűntetté minősülésének eseteit s büntetési tóteleit szövegezi. A 4. §-bau az üzem- v^gy vállalattulajdonos felelőssége nyer megállapítást az esetre, ha

v alkalmazott vagy megbízott követi el a visszaélést, feltéve, hogy vétkesség nem forog fenn. Az 5. §. a pénzbüntetés mértékéről, átváltoztatásáról, az elkobzás különös eseteiről és módozatairól szól. A 6. §. az ártöbblet visszatérítéséről; a 7-. §. a törvény rendelkezései alól való kivételekről; a 8. §. a legmagasabb ós igazolt ár alól való kivételekről ; a 9. §. az uzsorabíróságról s az eljárási szabályokról; a 10. §. a katonai bíráskodás alá eső személyek elleni eljárásról rendelkezik ; míg a 11. §. az életbelép'etésről s a szükséges abrogációról s időbeli hatályról s a törvény végrehajtásáról intézkedik. Az igazságügyi bizottság széleskörű ós beható vita közben letárgyalván általánosságban és részleteiben is a javaslatot, oly célból, hogy az annak miniszteri indokolásában kifejtett cél minél jobban elérhető legyen, viszont, hogy a tisztességes termelés és közvetítés jogos igényei megóvassanak és a termelésben és nélkülözhetetlen forgalomban a közgazdasági életet és különösen a fogyasztást a javaslat törekvéseit esetleg egészben meghiúsító káros visszahatás ne érje, több módosítást tartott szükségesnek. Megszívlelve a szakkörök és érdekeltségek" é-zrevételeit is, liberális módosításokkal enyhített a javaslat rendelkezésein annyiban, hogy a visszaéléseknek ugyan gyökeres megbüntetésével magát a termelést és közvetítést is lehetetlenné ne