Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

144 71. szám. A közigazgatási bizottság és a pónzügyminister adótörlési hatáskörét megjelölő összeget tehát a változott körülményekhez mérten 200 K-ról 2.000 K-ra kellene fölemelni. A 99. §-hoz. Az 1909. évi XI. t.-cikk 93. §-a értelmében, jövedéki kihágás esetében, ha a kár összege nem állapítható meg, a pénzbüntetés 10—1.000 K volt. Ez a pénzbüntetés azonban nem áll arányban sem az ebben a szakaszban megállapított egyéb pénzbüntetések Összegeivel, sem a jelenlegi fölemelt adókkal. Ennek következtében a pénzbüntetés összegének fölemelése kívánatos. A fölemelés mérvéül a hadinyereségadóról szóló 1916. évi XXIX. t-cikk 26. §-ában az ily esetekre már megállapított összegeket veszem. A 100. §-hoz. Az 1909. évi XI. t.-cikk 106. §-ának második bekezdése" értelmében a községi segédjegyző az adókezelést a saját felelősségére végezheti. Ez a rendelkezés a tapasztalat szerint aggályos. Segédjegyző ugyanis oly egyén is lehet, aki jegyzői minősítéssel sem bír. Sőt a segédjegyző a belügyminister által az 1901. évi XX. t.-cikk 34. §-ában nyert fölhatalmazás alapján 1902. évi 126.000. szám alatt kiadott községi ügyviteli szabályzatnak 36., 37. és 98. §-aiban foglaltak szerint közigazgatási ügyekben még a legegyszerűbb j elentések önálló megtételére vagy aláírására sem bír joggal. A kincstár, a községek és az adózók érdekében tehát nem engedhető meg, hogy segédjegyző éppen a legbonyolultabb ágazatban, az adókezelésben hatalmaztassók fel ily önálló működésre. Gondoskodni kell tehát, hogy a jegyzőn kívül önállóan és saját felelőssége alatt csak oly községi alkalmazott végezhesse az adóügyeket, aki erre megfelelő képesítéssel bír és megbízható. Ez a cél elérhető, ha az alaptörvényben foglalt rendelkezés csak a községi szervezési szabályrendeletekben rendszeresített adóügyi jegyzői állásra megválasztott adóügyi jegyzőre szorítkozik. A 101. §-hoz. Adótörvényeink nem tartalmaznak oly rendelkezéseket, ametyek alapján a pénzügyi hatóságok az adózókat saját adóügyeikben felvilágosítás adása vagy vallomástótei céljából személyes megjelenésre kötelezhették volna. Ez a hiány a helyes megadóztatást nem ritkán lehetetlenné tette. Ennek a hiánynak pótlására szolgáló rendelkezés tehát a helyes és igazságos megadóztatás szempontjából szükséges. Ennek a rendelkezésnek alapján az adózót mindenfelé adóügyében kötelezni lehet személyes megjelenésre.