Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
142 71. szám. Ezek a szakaszok most hatályon kívül helyeztetnek, mert elemi csapások által okozott károk címén való adóelengedés, a mai gazdasági viszonyok mellett indokoltnak nem látszik." A földadónál nem indokolt a következő okoknál fogva: 1. A földadó alapjául szolgáló kataszteri tisztajövédelem, az 1875. évi VII. t. cikk 17. §-a értelmében, általában a földeknek 10 évi, szőlőknek 15 évi tiszta hozadéki átlaga alapján állapíttatott meg, mely hosszabb termelési időszakban természetszerűen jó, közép és rossz termések eredménye vétetett számításba. Minthogy tehát az átlagok kiszámításánál a termést illetőleg a rosszabb esztendők eredménye is figyelembe vétetett és ezzel az az átlag, mely az egyes becslőjárások és osztályozási vidékek tiszta jövedelmi fokozatának alapját képezte, a rendesnél alacsonyabb összegben állapíttatott meg, nem volna indokolt arra a termelési időszakra, amikor az elemi csapások által okozott károk folytán a termés eredménye az átlagosnál kisebb lett, s mely időszak a rosszabb termésű évek közé számítandó, a termelőnek az erre az időszakra eső adó elengedésére még külön kedvezményt is nyújtani. Egyébként is annak az eljárásnak, hogy az adót vagy annak egy részét elengedjük akkor, amikor a tiszta hozadék, — bármi okból is — az átlagon alul maradt, észszerű következménye az volna, hogy viszont ha a termés az átlagosnál magasabb, megfelelő magasabb adótételt kellene alkalmaznunk, ez pedig gyakorlatilag kivihetetlen volna. 2. A földbirtok jövedelmezősége az utóbbi háborús évek konjunktúrái következtében szinte elképzelhetetlen mérvben emelkedett. Az állattenyésztésből húzott nagy jövedelem, a gazdasági mellékhaszonvételek, mint például a baromfitenyésztés, méhészet stb. még a legkisebb gazdának jövedelmét is rendkívül fokozták és jóformán anyagilag teljesen függetlenítették őt a termésből húzott jövedelemtől, úgy hogy elemi csapások által okozott károk esetében a termésben beállott károsodás a gazdát fizetésképtelenné nem teszi és a gazda a közterheket a most említett és az elemi csapások által nem befolyásolt jövedelem-forrásokból minden nehézség nélkül viselheti. Ha pedig egyes rendkívüli esetekben mégis időleges fizetésképtelenség esete állana be, akkor fizetési halasztás engedélyezése által lehet segíteni. 3. Az 1. ós 2. alatti érdemleges indokok mellett figyelemreméltó a pénzügyi szempont is, amennyiben az elemi csapások következtében járó adóelengedések elmaradása által a kincstárra nézve évenkint jelentékeny összegek takaríttatnának meg. 4. Végül figyelemreméltó az adminisztratív szempont is, amennyiben az elemi csapások következtében járó adóelengedések elmaradása által természetszerűen a vonatkozó kárfelvételi eljárások is feleslegessé válnának. Ezek beszüntetése pedig úgy a kincstárra, mint az érdekelt községekre nézve jelentékeny munka- és költségmegtakarítást eredményezne. Nem számítva a munkamegtakarítással járó költségmegtakarítást, csupán csak az eljárási költségek megtakarítása úgy a kincstárra, mint a községekre nézve évenkint legalább 100.000 koronára lenne becsülhető. A házadónál nem indokolt, az elemi csapások által okozott károk címén való adóelengedés azért, mert a házak elemi csapások esetében rendszerint annyira megrongálódnak, hogy lakhatatlanná válnak és akkor lakásüresedés vagy adótárgy megszűnése címén úgy is helye van adóleírásnak.
