Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

71. szám. / 139 A VIII. fejezethez. Mint már az általános .indokolásban megjegyeztem, csak a házosztályadót tartom ezúttal emelhetőnek, ellenben a házbéradó terhét nem. A házbéradó emelése méltánytalan lenne, mert ennek a terhe a magas százalékok mellett amúgy is súlyos, sőt még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy a házbérek a tiltó rendelkezések folytán nem voltak emelhetők s az ezután történő béremelések már csak a jövő évi kivetésnél lennének alapul vehetők, viszont a házak fentartási költségei az anyag árának és a munkabéreknek óriási eníelkedése folytán amúgyis elviselhetetlenül terhelik a háztulajdonosokat. A 89. ós 90. §-okhoz. A házosztályadónak a lakásrészek számán alapuló progressziv tételei már eredetileg, nevezetesen az 1909. évi VI. t.-cikk megalkotásakor is a magas százalékú házbóradó mellett túlalacsonyan nyertek megállapítást. Ennek folytán a házosztályadó ós házbéradó terhe között kirívó aránytalanság keletkezett. Ez az aránytalanság a legutolsó tíz év alatt a házbérek emelkedése következtében csak növekedett. A házbórösszegek százalékában kifejezésre jutó házbéradó ugyanis emelkedett, míg ellenben a házosztályadó továbbra is mereven változatlan maradt. így pl. egy öt lakásrészből álló háznak házosztályadója a legalacsonyabb fokozatban csak 16 K, a legmagasabb fokozatban pedig 24 K, míg egy ilyen lakásnak házbéradója, ha a lakásbért csak 1.200 K-ban és az adókulcsot közepesen ll°/o-ban vesszük, 132 K-t tesz ki, sőt a 16%-os adókulcs mellett 192 K-ra emelkedik. Ezt az élesen jelentkező teherkülönbözetet csakis a házosztályadó tételeinek megfelelő sokszorozásával lehet megszüntetni. Az emelést oly mérvben tervezem, hogy a házosztályadónak 1909. évi VI. t.-cikk 24. §-ában» foglalt táblázat szerint kivetendő tételeit a legalsó osztályban tízszeres, a többi osztályban pedig hét ós félszeres összegükre emelem fel, míg az 1909. évi VI. t.-cikk 25. §-a szerint a nyitott helyiségek után külön kivetendő tételek összegét azoknak húszszorosára emelem fel. Viszont elejtem a házosztályadó után az 1918. évi IX. t.-cikk 18. §-a szerint eddig fizetett 60°/o-os hadipótlékot. A házosztályadó tételeinek általában tízszeres összegben vagy progresszív arányban való emelését (pl. 10-szerestől 20-szorosig) nem javasolhatom, mert az ily irányban tett számítások szerint a felemelt házosztályadó már a 2—3 szobás házak után is nagyobb volna, mint az ezek után járó házbóradó. A IX. fejezethez. A pénzügyi helyzet a végleges adóreformig a 60°/o-os hadipótlóknak további fentartását ós kifejlesztését kívánja meg azoknál az adónemeknél, amelyeknél az adótótéket, illetőleg az adókulcsot nem szándékozom emelni. Ezek az adónemek a bányaadó, valamint a tőkekamat- és járadékadó, ide nem értve a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelem után az 1883. évi VII. t.-cikk szerint járó betéti tőkekamatadót, A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál fentartom a hadinyereségadót, mint jövedelemtöbbletadót, azonkívül fentartom a most tárgyalt hadipótlékot is. 18*