Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

71. szám. 137 osztályú kereseti adó alá s hogy általában az e törvényjavaslat 1—3. §-aiban foglalt rendelkezések itt alkalmazást ne nyerjenek. Az adó knlcsának az eddig megállapítva volt 10°/o helyett 16°/o-kal történt beállítása csupán látszólagos adóemelés, mert valójában nem ró több terhet az adózókra, mint amilyent eddig is viseltek. A tantièmekét ugyanis a 10°/o-os kereseti adó mellett az 1918. évi IX. t.-cikk életbelépése óta az adó 60%-ában megszabott hadipótlék is terheli. Minthogy azonban az ilyen jutalékoknál az eltitkolás majdnem kizárt dolog, s az utánuk járó adót nem emelhetjük ötszörös összegére, viszont a III. osztályú kereseti adót a hadipótlék alól mentesíteni szándékozom, kénytelen vagyok azt javasolni, hogy itt a 60°/o-os adópótléknak megfelelő rész az adó kulcsába bele számíttassék. A szakasz második bekezdése sok jogvitára alkalmat szolgáltató kérdést old meg véglegesen és pedig célszerűségi alapon. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját első fokon a pénzügyigazgatóság (székesfővárosi adófelügyelő), másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi albizottsága ós végső fokon a közigazgatási bíróság állapítja meg. Helyesebb tehát, ha a tantièmek után járó III. osztályú kereseti adót is ugyanezek a hatóságok vetik ki, még pedig annyival is inkább, mert itt nem a helyi kereseti viszonyokkal ismerős adókivető és adó/elszólamlási bizottságok szakértelmére van szükség, hanem a legtöbb esetben csak azt kell eldönteni, vájjon valamely javadalmazás tárgya-e a III. osztályú kereseti adónak, vagy sem. A VI. fejezethez. * A 85. §-hoz. Ebben a szakaszban — amint azt fentebb a 73. §-hoz fűzött indokolásban már részletesen kifejtettem — az adómorál fokozása végett a vallomásadási és adatszolgáltatási kötelezettség pontos teljesítését a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozólag is szigorúbb szankció alá kívánom helyezni. A - VII. fejezethez. A földadó alapjául szolgáló kataszteri tiszta hozadékot még az erről szóló 1875. évi VII. t.-cikk alapján állapították meg. Ez a kataszteri tiszta hozadék, — az 1909. évi V. t.-cikk alapján véghezvitt részleges ós tulajdonképpen csak az aránytalanságok kiküszöbölésére szorítkozó revíziótól eltekintve — a mai napig változatlanul maradt és a földadó kivetése most is ezen a jelenlegi viszonyoknak nem megfelelő hozadékon alapul. A kataszteri tiszta hozadék már megállapításának idejében is messze alatta maradt a valóságos hozadéknak. Az idők folyamán pedig attól mindinkább távolodott és a közelmúltban, valamint a jelenben a pénz értékének, illetőleg vásárló erejének nagyméretű hanyatlásával, valamint a termény- és álíatárak növekedésével a földadó alapjául szolgáló kataszteri tiszta hozadék a gazdálkodásnak valóságos tiszta hozadékával csaknem minden kapcsolatát elveszítette. A földadó összege pedig még mindig ennek a régi megrögzített kataszteri tiszta jövedelemnek 20%-ában van megállapítva, azaz holdanként átlagosan nem több 1 K 20 f-nól. Elérkezettnek kell tehát tartanunk az időt, amidőn a földadó csekély terhét a földadó hozadékával legalább némileg arányba hozzuk ós ezáltal a Nemzetgyűlési Irományok. 1920—1923. II. kötet. 18