Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
84 IL szám. lyezett illetmónycmelések azután a hasonló munkakörbon levő alkalmazottaknak más csoportjainál természetszerűleg újabb igényeket ós kívánalmakat keltettek, amelyeket az egyenlő elbánás elve alapján szintén nem lehetett figyelmen kívül hagyni. így aztán az egymással versenyző kívánalmak kielégítésének legalább nagyjából való biztosítása, az egyszersmmdenkorra adott különféle segélyösszegekről nem is szólva, évi összegben mintegy 1*27 milliárd korona állandó kiadási többletet hárított az államra. A közszolgálati alkalmazottak érdekében az állam által elvállalt e kiadási többletnek többé-kevésbé megfelelően emelkedett persze úgy az autonom közigazgatási testületeknek, mint minden magánvállalatnak és intézménynek a személyzeti kiadása, mert az itteni alkalmazottak sem kívántak az állam terhére fizetettek mögött elmaradni. A forradalom s az azt követő események a, hadseregre teljesen bomlasztó hatással voltak. A kötelékek feloldódtak, s a sereg tagjai szétszóródtak úgy, hogy csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett később a közbiztonság és rend fenntartására fegyveres erőről gondoskodni. A karhatalomnak a forradalmi kormány helytelen politikája, sőt jórészben közreműködése folytán szétzüllött alakulatai helyébe szükséges új alakulatoknak, a nemzet- és népőrségeknek a megszervezése és fenntartása azután óriási kiadásokat okozott. Hozzájött e kiadásokhoz a leszerelő katonaság részére engedélyezett járulékoknak a szükséglete; amely leszerelési járulékok megfelelő ellenőrzés és a felhasználás kellő irányítása nélkül engedélyeztetvén, végeredményben psak a költekezést ós a munkátlanságot mozdították elő ós az államnak nagymérvű megterhelésével szemben csak a legkevesebb esetben váltak az igényjogosultak új gazdasági elhelyezkedésének előmozdítóivá. Ily módon a közgazdaságra háruló előny nélkül és anélkül, hogy akárcsak a rend és nyugalom is valóban biztosítottnak lett volna mondható, összesen több mint 1*5 milliárd koronányi költség állott elő a forradalom és a tanácskormány megalakulása közötti időben a hadügyministerium és a közbiztonsági szolgálat kezelésénél. Folytonosan emelkedő összeget vett igénybe az említett időszak alatt a rokkantaknak ós azután a munkanélkülieknek a támogatása is. A háborús szállítások hirtelen megszűntével a gyárak jórésze megrendelés nélkül maradt. Az a körülmény pedig, hogy a fegyverszüneti szerződós határozmányainak ismételt megsértésével mind újabb és újabb területek kerültek ellenséges megszállás alá, hova-tovább a nyersanyag- és szónellátást is lehetetlenné tette. Az ország központjának a részekkel való összeköttetése megszakadt és erőszakosan szótszakíttatott az a forgalmi hálózat, amely az ország gazdasági életét szerves egységbe fonta. Ily viszonyok között természetes, hogy nemcsak a rokkantak s a hadból visszatérők részére nem lehetett új munkaalkalmakról gondoskodni, hanem mind nagyobb számban váltak a régi munkások is foglalkozás nélküliekké. Mindezek eltartásának azután az államra hárult a drágasággal folyton fokozódó terhe. Pontos adatok arra nézve, hogy mennyibe került az államháztartás a két foradalom (az 1918. évi október vóg r e és az 1919. évi március 21-ike) közötti időben, nem állanak, rendelkezésre; s teljesen praeciz számítás erre nézve későbben is aligha lesz eszközölhető. A kiadásoknak egy része ugyanis a demarkáeionális Donalakon túl eső területek magyar közigazgatása érdekében eszközöltetett, amely közigazgatás irományai és feljegyzései az e területeken időközben bekövetkezett események folytán részben elkallódtak, s amely közigazgatás alkalmazottai, pedig — a nemzeti államoknak a szóban levő területeken történt berendezkedése kapcsán — nagyobbrészt eltávolíttattak állásaikból.
