Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

11. szám. I 63 haladó rendkívüli szükségletek fedezésére szükségesek, az elkerülhetetlen szükség mérvéig előlegezhesse és azok megszerzése iránt a felmerülendő szükséglethez képest hitelművelet útján is intézkedhessek addig, amíg azok törvényhozás útján meg nem állapíttatnak. Ez a rendelkezés átmenetileg azért szükséges, mert az ország újjáépítése előre nem látható és el nem halásztható kiadásokkal jár, az állami bevételek pedig az alkotmányos kormányzat első hónapjaiban még nem biztosíthatók. A törvényjavaslat előterjesztett 4. §-ának szövege egyébként az 1912 : LXVIII. t.-c. 17. §-ának a hadi-szükségletek mikénti fedezésére vonatkozó rendelkezéseivel azonos felhatalmazást tartalmaz. Rendelkezés tétetik ugyanitt a második bekezdésben az iránt is, hogy a jelen törvénynyel adott felhatalmazás alapján szedett bevételek és teljesített kiadások beillesztessenek az 1920. óv február 1-től — június végéig terjedő időre megalkotandó állami költségvetési törvény kereteibe. ' '5. §-hoz: A törvényjavaslat 5. §-a az átruházási jognak az 1918 : VIII. t.-c. 3. §-a második bekezdésében, illetőleg az 1918 : X. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezések szerinti gyakorlására ad irányítást azzal a kiterjesztéssel, hogy az 1912 : XXXV. t.-c. 19. §-ának második bekezdésében foglalt és a »Családi pótlékok« című alrovatra fölöslegessé vált korlátozást hatályon kívül helyezi. s" 6. §-hoz: A törvényjavaslat 6. §-a értelmében jóváhagyatnak a kormánynak azok az intézkedései, amelyekkel a felsorolt indokok alapján a »-Magyar felszámoló hivatal a békeszerződés végrehajtására« és »Állami gazdasági hivatal« elnevezések alatt új hivatalokat állított fel. 7. §-hoz: í Az osztrák-magyar bank szabadalma az 1917 : XVIII. t.-c, illetőleg az 1917 : XVII. t.-c. rendelkezései értelmében 1919. évi december 31-ón lejárt s így ezen időpontban megszűnt volna a banknak eddig kizárólagosan birt az a joga, hogy a volt Osztrák-magyar monarchia két államában bankjegyeket állítson ki és bocsásson forgalomba. Az ilykép lejáró bankszabadalom már azért sem volt formaszerűen megújítható, mert az Osztrák-Magyar monarchia, amelynek két állama a területére nézve a jegy kibocsátás jogával felruházott Osztrák-magyar banknak a szabadalmat engedélyezte, többé már nem áll fenn, — másrészt pedig egy rendezett magyar pénzrendszernek egy új magyar jegybank alapján való berendezése ezideig még nem volt lehetséges, minélfogva a hitelgazdaság teljes katasztrófájának megakadályozása céljából gondoskodni kellett arról, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályszerű működését ideiglenesen, további intézkedésig az 1919. óv lejárta után is folytathassa. Erre való tekintettel kellett — törvényhozás együttlétének hiányában — a kormánynak az 1912:LXIII. t.-c. 16. §-ában nyert felhatalmazás alapján rendeleti úton intézkedni aziránt, hogy az Osztrák-magyar bank felhatalmaztassék ós egyben köteleztessék alapszabályszerű működésének folytatására.