Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-2. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről
20 2. szám A 11. §-hoz, A törvényjavaslat 11. §-a megállapítja, hogy a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban végbement változások a közös ügyeket s a velük kapcsolatos intézményeket megdöntötték s ennek folytán az 1867 :XII. törvénycikknek, valamint a közös érdekű viszonyokra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezéseknek hatálya megszűnt és így a magyar államnál*: ősi függetlenségéből folyó, szabad rendelkezése e viszonyok tekintetében is helyreállt. Ez a kijelentés természetesen nem jelentheti a magyar állam igényeinek feladását, amelyek a közösség megszűnése folytán a fennállott közö.^ intézmények és a vagyonjogi viszonyok tekintetében vagy egyéb vonatkozásokban az országot megilletik. Nehogy ebben az irányban kétség támadjon, a törvényjavaslat ezt kife jezetten is kimondja. A közös viszonyok megszűnéséből eredő igények tekintetében esetleg szükséges törvényhozási intézkedések annak idején külön törvény útján lesznek megvalósítandók. A 12. §-hoz. A nemzetgyűlés legsürgősebb feladata, hogy betöltse azt az űrt, amely alkotmányos életünkben az államfő működésének szüneteléséből, származott. Nemzetünk történelme folyamán olyan esetekben, midőn a királyi szék megürült vagy a királyi hatalom gyakorlása egyéb okból, igy különösen a király kiskorúsága, vagy távolléte miatt szünetelt, a főhatalom gyakorlásáról különbözőképen gondoskodott. A nádornak joga volt ilyen esetekben országgyűlést hirdetni és helytartói hatáskörében a király helyett az egész kormányzati hatalmat gyakorolni. A. nádori méltóságnak történelmileg kialakult hatáskörében tehát meg volnának azok a lényeges jogok, amelyek a jelenlegi helyzetben is az államfő feladatainak ideiglenes ellátásához szükségesek. A törvényjavaslat még sem kívánt alkotmányunknak ezen, az 1867 : VII. törvénycikk által Jelfüggesztett ősi intézményéhez kisegítőképen folyamodni. Egyfelől ugyanis a nádor megválasztása törvényeink (1608. évi koronázás előtti III. törvénycikk) értelmében csakis királyi kijelölés alapján történhetvén, e választás ily előfeltétellel szigorúan alkotmányos alapon a jelenlegi helyzetben nem mehetne végbe. Másfelől pedig kétségtelen, hogy a nádor alkotmányos államfői feladatának a jelenlegi viszonyok között csak úgy felelhetne meg, ha az 1867 : VII. törvénycikk által épp a jelenlegi viszonyok között leginkább szükséges részeiben jelentékenyen megcsorbított, más részeiben pedig elavult hatásköre a mai viszonyokhoz mérten egészen új szabályozást nyerne; a nádorság intézményének ily átszervezéssel kapcsolatos feltámasztása azonban a jelenlegi ideiglenes átmeneti célra nem lenne indokolt. Éppen azért a javaslat a nádori intézménynek az 1867 : VII. törvénycikk értelmében való felújítását további nyilt kérdésnek hagyva, indokoltabbnak találta azt, hogy a mai helyzet által teremtett ideiglenes célra az államfő tennivalóinak ellátására ^kormÉ ja^zá~^ választását hozza javaslatba. A kormányzó állása alkotmánytörténetünknek szintén nem ismeretlen intézménye, jóllehet e feladatának ós működésének ideiglenes természeténél fogva alkotmányfejlődésünk folyamán nein is válhatott az alkotmányunknak annyira kifejlett ós minden irányban kiépített állandó intézményévé, mint a nádorság.
