Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-34. Törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes intézkedésekről

• 34. szám. 235 A 6. §-hoz. Köztudomású, hogy a jelenlegi nagy drágaság a társadalom minden rétege között legjobban a közszolgálati alkalmazottakat sújtja. Elsőrendű állami és társadalmi érdek, hogy az állam a közszolgálati alkalmazottakon, akik mástól mint az államtól támogatást nem várhatnak, a lehetőség legvégső határáig menő módon segítsen. A segítésnek legegyszerűbb módja az lenne, hogy a közszolgálati alkalmazottak kószpénzilletmónyei emeltessenek, a segítésnek ilyen módja azonban közgazdasági szempontokból és főként a papírpénz forgalmának nagyarányú emelését követő még fokozottabb pónzelértéktelenedésre való tekintettel rendkívül aggályos és e mellett célhozvezető sem lenne. Éppen ezért a kormány a közszolgálati alkalmazottokon nem a készpénzilletményeknek emelése útján, hanem o-ly módon vélt közgazdasági és pénzügyi szempontból legeredményesebb módon segíthetni, hogy a közszolgálati alkalmazottak részére a legfontosabb életszükséglet! cikkekből, nevezetesen a főbb élelmiszerekből és a tüzelőanyagból az általánosan megállapított mennyiségnél valamivel nagyobb mennyiséget ad és pedig kedvezményes áron. A segítés sürgős szükségességére való tekintettel mellőzhetetlen volt a közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének ilyen értelemben való javítása iránt rendeleti úton intézkedni. Tekintettel azonban a kérdés nagy horderejóre ós nagy pénzügyi kihatására, szükségesnek tartom a tett intézkedéshez a törvényhozás utólagos hozzájárulását is kieszközölni. Ennek a hozzájárulásnak a megadása javasoltatik a 6. §-ban. Megjegyzem, hogy nem lett volna méltányos az említett intézkedéseket csupán a tényleges szolgálatban álló közszolgálati alkalmazottakkal szemben alkalmazni, hanem múlhatatlanul szükséges volt azokat a már nyugalomba helyezett közszolgálati alkalmazottakra, valamint a közszolgálati alkalmazottaknak özvegyeire ós árváira is kiterjeszteni. Megjegyzem még, hogy a kedvezményes árú élelmiszeren és tüzelőanyagon kívül a közszolgálati alkalmazottakat, nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat ruházati téren, azokat pedig, akik háztartást nem vezetnek és így étkezdékben kénytelenek étkezni, az étkezés tekintetében is segíteni kellett, miért is intézkedés történt, hogy a közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák ruházati ós lábbeli szükségleteinek fedezésére olyan üzemek állíttassanak fel, amelyek a szükségleteket önköltségi áron elégítik ki, továbbá, hogy a szükséghez és lehetőséghez képest étkezdék is létesíttessenek, ahol azok, akik háztartást nem vezetnek, a kedvezményes árú élelmiszerek és a kedvezményes árú tüzelőanyag megfelelő része ellenében, mérsékelt árú ebédet ós vacsorát kapjanak. - . A 7. §-hoz. A ministereknek illetményei legutoljára 1893-ban, tehát több mint 26 év előtt állapíttattak meg. Míg azóta a közszolgálati alkalmazottaknak illetményei ismételten felemeltettek és a közszolgálati alkalmazottak különböző pótlékokban részesíttettek, a ministerek illetményei egyáltalán nem emeltettek és részükre az egyetlen családi pótlékon kívül semmiféle más pótlók, vagy háborús vagy drágasági segély nem engedélyeztetett. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között a megélhetési viszonyok folytonos súlyosbodása 30*