Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-33. Törvényjavaslat a kiviteli illetékről

S3, szám. 223 Melléklet a S3, számú irományhoz. Indokolás „a kiviteli illetékről" szóló törvényjavaslathoz. A jelen törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás kikérésére két szempont vezette a kormányt. Az első szempont az volt, hogy valutánknak a külföld által való indokolatlanul alacsony értékelése folytán, kivált a nagyobb mennyiségekben kivitelre kerülő árúknál, azok, akik az ilyen árúkat külföldre kiviszik, igen tetemes összegekre rugó olyan nyereségekre tesznek szert, amelyek meghaladják a rendes kereskedelmi kiviteli tevékenységgel járó munka és kockázat ellenértékét és főleg valutánknak irreális értékelésében, tehát kedvezőtlen gazdasági helyzetünkben, lelik alapjukat és ezért indokoltnak tekinthető, hogy az államkincstár, amely a mostani szomorú pénzügyi helyzet mellett minden kínálkozó jövedelmi forrást igénybe venni kénytelen, ezeknek a nyereségeknek egy részét köz szükségletek fedezésére valóban igénybe is Yegye. A másik szempont inkább gazdasági jellegű és annak a lehetőségig való megakadályozására irányult, hogy egyes oly cikkeknek, főleg nyersanyagoknak, a belföldi ára, amely cikkek egyrészt a belföldi termelés ' megindításához, illetve fenntartásához szükségesek, de másrészt a mostani belföldi szükségletet meghaladó mennyiségben állanak rendelkezésre, épen a kedvezőtlen valutáris helyzet folytán túlzott mértéket öltött külföldi kereslet következtében, saját termelési és fogyasztási érdekeink kárára, a világpiaci árak színvonalára emelkedjenek. Mind a két szempontot az a tény tolta előtérbe, hogy valutánk értékének a külföldön bekövetkezett nagymérvű ós rohamos esése nem tisztán a kereslet és kínálat közti viszony normális alakulásának következménye, hanem jórészt a mostani abnormális politikai, gazdasági ós erkölcsi viszonyok szüleménye. Ez onnan látható, hogy a legtöbb árúnak világpiaci ára, átszámítva a külföldi »jó • valutáról a mostani korona árfolyamok alapul vételével koronára, lényegesen meghaladja azt az árat, amely az illető árúért a belföldön koronákban elérhető, a leromlott koronavaluta vásárló ereje a belföldön tehát nagyobb, mint az, amellyel ugyanaz az összeg, a valutaárfolyamok szerint átszámítva, az úgynevezett jó valutájú országokban bir.