Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-16. A nemzetgyűlés gazdasági bizottságának jelentése a képviselőház volt háznagyának a nemzetgygűlés elé terjesztett jelentése, továbbá a nemzetgyűlés tagjainak illetményei és az Országházban alakítandó beszerzési csoport részére engedélyezendő előleg tárgyában
16. szám. 147 és 12.000 K drágasági pótlókban, vagyis együttvéve a régi képviselői illetményeknek körülbelül háromszorosában állapíttatnának meg. Az 1893 : VI.' t.- c. címe szerint is, valamint az egyes szakaszok rendelkezéseiben is kifejezetten az »országgyűlési képviselők« tiszteletdíjának megállapításáról intézkedik s így a törvény hatálya amúgy sem terjedvén ki a nemzetgyűlés tagjaira, törvénymódosítás szüksége — ami megfelelő törvényjavaslat benyújtását igényelné — nem forog fenn. Nem látja a bizottság ennek szükségét azért sem, mert csak a nemzetgyűlés korlátolt időtartamára szóló intézkedésről van ebben az esetben szó. Mindezekre való tekintettel a gazdasági bizottság — egyebekben az 1893. évi VI. t.-c. rendelkezéseihez alkalmazkodó — következő határozati javaslatot terjeszti a t. nemzetgyűlés elé: Az 1893 : VI. t.-c. rendelkezései -a nemzetgyűlés tartamára kiterjedő hatállyal akként nyernek alkalmazást, hogy a nemzetgyűlés minden tagjának azon hónap elsejétől kezdődőleg, amelyben megbízólevelét a nemzetgyűlésnek bemutatta, napidíj átalány fejében évi 24.000 korona tiszteletdíj és 12.000 korona drágasági pótlékjár, mely összegek négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hó elsején előre fizetendők. Az augusztus hó 1-én esedékes részlet a nyári ülésszaknak esetleg korábban történő berekesztésekor felvehető; s a nemzetgyűlés azon tagjától, akinek megbízatása lejárt vagy megszűnt, a felvett összeg vissza nem követelhető. Lakbér címén a nemzetgyűlés tagjai külön illetményben nem részesülnek. A bizottság nevében tisztelettel kérjük ezen javaslat elfogadását. ín. Végül foglalkozott a bizottság azzal a kérdéssel is, hogy a mai nehéz beszerzési viszonyok között miként biztosíthatja a nemzetgyűlés tagjai számára az Országház éttermében való ellátás lehetőségét, amely kérdés a nemzetgyűlés tagjainak idő- és munkabeosztása'szempontjából is nagy fontosságú. Legcélravezetőbb módnak az kínálkozik — amint átmenetileg ehhez is kellett folyamodni — hogy az Országház alkalmazottainak beszerzési csoportja, mely ezidőszerint az Országház- épületében az akkori ^élelmezési ministórium által még 1918-ban létesített köztisztviselői étkezőt is fenntartja, vegye át a nemzetgyűlés tagjainak ellátására rendelt étterem kezelését is. Ez a beszerzési csoport azonban megfelelő forgótőke hiányában nagy nehézségekkel küzd ; nem képes a szükségletet nagyban úgy beszerezni, hogy a megfelelő ellátást mennyiség, minőség ós ár tekintetében biztosíthatná. Az indokolt cél elérése érdekében szükségessé válik tehát egyrészt a beszerzési csoport szűkre szabott kereteinek kibővítése olyan szervezetté, amelyben a nemzetgyűlés tagjai részére is biztosíthatók volnának a mai viszonyok közt csak a testületi tömörülés révén elérhető beszerzési könnyítések ; másrészt mellőzhetetlen feltétele ennek a megoldásnak az, hogy beszerzések céljára megfelelő forgótőke állj önrendelkezésre. Ezen okból a bizottság azt a javaslatot terjeszti a t. nemzetgyűlés elé, méltóztassék az elnökséget felhatalmazni, hogy a nemzetgyűlés tagjainak a csoporthoz való csatlakozásával létesítendő új szervezet számára visszátérí19*
