Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-13. Törvényjavaslat az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegek felülbélyegzése tárgyában a ministerium részéről tett rendelkezések jóváhagyásáról
13. szám. 121 Ez az ntóbbi indok különösen fontos, mert az államkincstár jelenleg abban a helyzetben van, hogy az óriási állami kiadásokkal szemben számottevő állami bevételek alig vannak. Az állami szükségletek fedezéséről maihatatlanul gondoskodni kell s erre jelenlegi helyzetünkben, addig, amíg sikerülni fog az állami bevételeket a kiadásokkal egyensúlyba hozni, nincs más mód, mint vagy kölcsönt felvenni, vagy államjegyeket kibocsátani. Ez ntóbbi mód növelné a forgalomban levő papirospónz tömegét, az inflációt, melynek káros hatását közgazdaságunk annyira érzi, ós amely tagadhatatlanul egyik oka pénzünk elértéktelenedésének. Ugyanez áll az Osztrák magyar banknál felvett bankjegykölcsönök rendszeréről is, amely rendszert a háború alatt s a legutóbbi időkig követtünk. Ily viszonyok között annál is inkább azt a módot kell választanunk, amely az infláció csökkenését vagy legalább is az infláció további növelésének megelőzését teszi lehetővé, mert most, mikor a nemzetgyűlés működése megkezdődik, meg kell ragadni az első alkalmat, hogy ez úton pénzünket különválasszuk s lehetővé tegyük, hogy annak külföldi árfolyamai tisztán hazánk viszonyai és pénzünknek az itt nyilvánuló vásárló erejének megfelelően szabadon kialakulhassanak, továbbá, hogy az első erélyes lépést megtegyük az intézkedések egész sorozatából, amelyek végeredményben pénzrendszerünknek szilárd alapjait fogják megvetni és pénzünk értékhullámzásait meg fogják szüntetni. Erre egyedüli módként a bankjegyfelülbélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön felvétele kinálkozik. A kényszerkölcsönt tehát állampénzügyi és közgazdasági szempontok egyaránt indokolják. Teljes tudatában vagyok annak az ellenvetésnek, hogy az ily kényszerkölcsön bizonyos igazságtalansággal jár, mert e kölcsönben az egyes gazdasági alanyok nem vagyonuk arányában részesednek, hanem az ily kényszerkölcsön azt éri, akinek birtokában a bankjegy menny is ég véletlenül éppen van. Ennek az igazságtalanságnak ellensúlyozását vélem elérni azzal, ha az állam a kényszerkölcsön r után' megfelelő kamatot fizet, vagyis a kölcsönért teljes ellenértéket nyújt. Minél kisebb ugyanis az a kár, mely az egyes gazdasági alanyokat a kényszerkölcsön felvételéből éri, annál kisebb az az igazságtalanság is, mely e kölcsön aránytalan megoszlásából ered. A cseh-szlovák köztársaság, mely a bankjegyek felülbélyegzésével kapcsolatban szintén kényszerkölcsönhöz folyamodott, e kölcsön után csupán l°/o kamatot fizet. Ezt a példát épen a most kifejtetteknél fogva nem óhajtom követni. Egyébként már a nép széles rétegeit is áthatotta annak a megértése, hogy a bankjegyek mennyiségének erőteljes apasztása s illetve azok további szaporodásának meggátlása az első lépés a pénz további elértéktelenedésének megakadályozására, sőt vásárló erejének emelkedésére, ami az egész nemzetnek nagy érdeke. Ezeknek a pénzügyi és közgazdasági szempontoknak előrebocsátása után ki kell emelnem még a következő alkotmányjogi szempontot is : A felülbélyegzés és az ezzel kapcsolatos kényszerkölcsön tárgyában szükséges összes intézkedéseket a jelen indokoláshoz mellékelt kormányrendelet foglalja magában, s a törvényjavaslat csak ezeknek az intézkedéseknek törvényhozási jóváhagyását, a rendelet esetleges kiegészítésére és módosítására szóló felhatalmazást, az adó- és illetékmentességre vonatkozó rendelkezést és a kormányrendelet megszegőivel szemben alkalmazandó büntető rendelkezéseket tartalmazza. Nemzetgyűlési irományok, 1920—1923. I. kötet, IG
