Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
11. szám. 91 szerényebb módon való közreműködésre sem lehetett kilátásuk. Féktelen ambícióknak nyílott tér, sem a tehetségnek, sem a szorgalomnak a hiánya nem képezvén e részben akadályt. A nemzet minden értékes eleme viszont önkéntes vagy kényszerű visszavonultságban élt és sokan az üldözések és a kiállott szenvedések hatása alatt mindenkorra elvesztették munkakedvüket, sőt munkaerejüket is. Sokan elköltöztek, sokan más hazát is kerestek, abban a hitben, hogy itt már nincs jövő. Mindez eredményében a messze jövőre is kiható; és hosszú időnek kell eltelnie, míg a munkának és a képességeknek helyes értékelése újra általánossá válhatik. De ha a társadalom minden rétegének kárával járt a szovjeturalom, legrombolóbb hatású mégis az ipari munkásságra volt, amelynek a szociális gazdasági politika helyett a munkásosztály uralmának biztosítását hirdette legfőbb célként. Ily módon ferde világításba kerültek az európai munkásság évtizedes törekvései az ország fiatal, jórészben csak a háborúban kifejlett ipari munkásosztálya előtt és a hatalmi kérdés háttérbe szorított a társadalom gazdasági jólétére és ennék valódi eszközének a munkának biztosítására irányuló minden komoly törekvést. A gyári munkásoknak egy részét már a háború vége felé mind súlyosabbá váló széninség miatt állandó segélyezésben kellett részesíteni. Igén jelentékenyen emelkedett azután a munkanélküli segélyezések szükséglete az 1918. évi októberi forradalmat követő időben, míg a kommün alatt úgyszólván a munka nélkül való állami ellátás lett az általános szabály; és az állam a háború alatti legnagyobb munkaadónak a szerepét a munkátlanság eltartójának szerepével cserélte fel. Hogy ez mély nyomokat hagyott a lelkekben, az kétségtelen. ' Szem előtt kell tartanunk az előadottakat, ha az ország gazdasági erőit •L- amelyek végeredményben a társadalom tagjainak munkakedvétől és képességeitől függenek — mérlegelni akarjuk. Az bizonyos, hogy a gazdasági alap, amelyre jövőnket felépíteni kell, súlyos rázkódtatásokat szenvedett. A készleteket felélték, a termelés megszűnt, a munkától elszoktak az emberek. Az állami igazgatás szálai összekuszálódtak, felbomlott a rend, az általános felfordulásban pedig vagyonokat harácsoltak össze maguknak és vittek ki külföldre az államcsínnyel hatalomra került vezetők. Ha a bolsevizmus megingatta a financiákat éü a pénzrendszert, tönkre- A román tette a kommunizálás ürügye alatt az ország egész állami és közgazdasági megszállás szervezetét, lehetetlen vagyoneltolódásokat okozott ós megtámadta a nemzet kialakuló Összes erkölcsi és szellemi javait: úgy a román megszállás alatt viszont a helyzet, materiáriák szenvedtek és elrekviráltatott és elvitetett úgyszólván mindaz, ami megmozgatható volt. így egészítette ki egymást a bolsevizmus ós az attól az országot megmentő uralom, — hogy a megszálló seregek távozása után úgy látszott, hogy nem maradt itt egyéb, mint a házak és a puszta föld ós az elkeseredett emberek. Rekvirálások nemcsak a megszálló seregek szükségletéinek a kielégítésére eszközöltettek. A fogyasztási cikkekben való csekély készleteink kimerítése mellett, az ország mezőgazdasági termelő eszközeinek ós gyáripari berendezéseinek nagy része szintén a megszállás áldozatául esett; és a cél a román állam közgazdaságának Magyarország javaiból való felruházása volt. Nemcsak rekvirálások történtek," hanem számos esetben hatóságaik fölhatalmazása és intézkedése nélkül erőszakosan vették el a gazdáknak, iparosoknak és kereskedőknek a javait a nem kellően fegyelmezett csapatok. • A rekvirálásoknál az árak messze a forgalmi érték alatt állapíttattak 18*
