Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.
Irományszámok - 1910-1503. A munkásügyi bizottság jelentése "Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1912. évi s egyúttal az 1907/8-1912. évekről szóló 5 évi működéséről" benyújtott 1407. számú kereskedelemügyi m. kir. ministeri jelentés tárgyában
1503 szám. 319 között kétségtelenül legfontosabb volna annak megállapítása, hogy a balesetokozta sérülések minő mértékben kártalaníttattak és a nyújtott kártalanítás mekkora összeget tesz ki általában ós a sérültekie, illetve hátramaradottakra egyénenkint. Az évi jelentós szerint azonban ennek a kérdésnek pontos ós szakszerű megvilágítása nem volt lehetséges, mivel a jelentés összeállításának idejében a járadék a statisztikai célokra szolgáló számláló lapok az országos pénztárnál még nem készültek el. Ugyanez akadályozta meg az állatni munkásbiztosítási hivatalt abban is, hogy a jelentésben a kártalanítással járó balesetekről közöljön statisztikai adatokat s így csak az összes bejelentett balesetekre vonatkozó adatok közlése állott módjában A kártalanítás kérdésének nagy fontosságát tekintve, a felhozott akadádályozás dacára is közöl a jelentés idevonatkozólag — hozzávetőleges számítás útján nj'ert — adatokat. A kártalanítás nemei között kétségtelenül legnagyobb fontosságú az állandó járadék. 1912. óv végén az állandó járadékot élvezők száma 11.045 volt Ezek közül 6.418 volt sérült és 4.597 hátramaradott. Az említett járadékosok részére folyósított járadékok évi összege 2,270.000 koronát tett ki. Egy-egy járadékosra a sérülteknél 237 korona, a hátramaradottaknál 162 korona, általában pedig 205 korona esik óvenkint Ausztriában a biztosítás 5-ik kezelési évében (1894.) az idevonatkozó adatok 148, 108, illetve 132 korona. Amíg a betegsególyezési ágazat teendőinek ellátása túlnyomólag a pénztárakat terheli s az összes országos pénztár csak az irányítással járó teendőket végzi, addig a balesetbiztosítási ágazatban az ügyek ellátását túlnyomólag az oiszagos pénztár végzi, a kerületi pónztáralua mindössze a balesetbiztosítás helyi teendőinek ellátásából származó terhek esnek. Ennek megfelelőleg az országos pénztál vezeti a biztosításra kötelezett üzemek nyilvántartását, gondoskodik a veszélyességi táblázat kiegészítéséről, módosításáról, az üzemeknek a veszélyességi osztályokba való besorozásáról, begyűjti .óvenkint a kifizetett munkabérekre vonatkozó adatokat, megállapítja, felosztja ós kirój ja a balesetbiztosítás évi költségeit és gondoskodik azok beszedéséről, ellátja az idevonatkozó könyvelési teendőket, megállapítja az állandó baleseti járadékokat ós gondoskodik azok folyósításáról stb. stb. A kerületi pénztárak eljárnak a balesetek felvétele és megvizsgálása körül, folyósítják az ideiglenes baleseti segélyeket és járadékokat, beszedik az országos pénztár által kirótt baleseti járulékokat és díjakat. Az országos pénztár igazgatási költségeinek fedezésére az államtól 1912-ben 600.000 koronát, az öt év alatt pedig 2,180.000 koronát kapott. Az ezen kívül felmerült költségeit pedig a két biztosítási ágazat terhére számolta el kezelési költség címén. Az országos pénztár adminisztracionális költségei 1912-ben 1,968.395 koronát tettek ki, az ötéves cykkn alatt pedig összesen 5,129.385 koronát. A jelentésnek II. kötetében a bejelentett összes üzemi balesetekre vonatkozólag közölt részletes adataiból kiemelve megemlítjük, hogy 1912-ben 43.225 üzemi baleset törtónt. A. balesetek gyakoriságának szemléltetésére felemlítjük, hogy a 43.225 balesetből 1.000 teljes munkásra 57 bejelentett baleset esett, ezzel szemben Ausztriában 1912-ben 64, a Németbirodalomban 61 volt az 1.000 teljes munkásra eső bejelentett üzemi balesetek száma. Halálos baleset 500 fordult elő 1912-ben, tehát 100.000 teljes munkásra 65
