Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.
Irományszámok - 1910-1481. Javaslat a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról szóló és képviselőházi tárgyalás alatt levő 1443. számú törvényjavaslatnak pótjáradék engedélyezése tekintetéből való kiewgészítése iránt
258 1481. szám. sítünk egy társadalmi osztályt, mely képzettségénél, társadalmi helyzeténél fogva erre a megkülönböztetett elbánásra teljes mértékben érdemes és amelyet a háborúokozta károsodás a legsúlyosabban sújt. Ertjük itt ama társadalmi osztályhoz tartozó személyeket, akiknek teljes tudományos képzettségénél fogva igényük volna a tiszti (katonai tisztviselői, tiszt- és katonai tiszt viselőjelöl ti) állás elérésére, de, akik ez állások elérése előtt vagy nélkül a legénységi állományban váltak szolgálatképtelenekké. E személyek részére az eredeti törvényjavaslat alapján az ellátási illetményeket csak a legénységi állományúak részére megszabott kimóretekben lehet megállapítani. Megnyilvánult és jogos kívánalmakat teljesítettünk tehát, amidőn e személyek katonai ellátási illetményeit pótjáradékkal olyan összegre egészítettük ki, amely őket a katonai ellátási törvény alapján megillette volna, ha őket, mint tiszt- vagy katonai tisztviselőjelölteket helyezték volna nyugállományba. Hogy ezekre a személyekre abban az esetben, ha eddigi polgári hivatásuk gyakorlására való képességük legalább 76°/o-ot csökkent, a 161. §. első, harmadik ós negyedik bekezdésének határoz ványait alkalmazzuk, az, a szem előtt tartott szociális követelmény logikus következménye. A 163. §-hoz. Szintén egy társadalmi osztályt részesít megkülönböztetett elbánásban, amely bár nem bír a tiszti állás eléréséhez megkövetelt tudományos képzettséggel, de a társadalomban olyan helyet foglal el, mely méltán sorolható az értelmiséghez, a vezető elemhez Ez az osztály szintén érdemes a megkülönböztetett elbánásra, habár nem abban a mértékben, mint a 162. §-ban említett személyek, de mindenesetre annyira, hogy rászorultság esetén katonai ellátási illetményeiket pótjáradékkal olyan összegre egészítsük ki, amely őket a katonai ellátási törvény alapjáu megillette volna, ha őket mint rangosztályba nem sorolt havidíjasokat helyezték volna nyugállományba. Ezeknél a személyeknél is, mint a 162. §-ban említetteknél a szociális követelmény következménye, hogy reájuk a 161. §. második, harmadik ós negyedik bekezdéseinek határozványait alkalmazzuk, ha eddigi polgári hivatásuk gyakorlására való képességük legalább 76°/o-kal csökkent. A 164. '§-hos. A háború folytán férjüket, atyjukat és eltartójukat vesztett özvegyek és árvák lótfentartását, létminimum biztosításával a legmesszebbmenő támogatásban kell részesíteni. Szociális követelmény, de egyúttal állami érdek is az özvegyeknek lehetővé tenni, hogy gyermekeiket társadalmi állásuknak megfelelően eltarthassák és nevelhessék. E szempontok vezettek bennünket, amidőn a javaslatban a háborúban férjüket (atyjukat) vesztett özvegyek és árvák ellátási illetményeit pótjáradékkal kívántuk kiegészíteni. És hogy itt a 162. és 163. §§-ban említett legénységi személyek özvegyeit és árváit megkülönböztetett ellátásban részesítettük, természetes folyománya annak a méltányossági és szociális szempontból indokolt megkülönböztetett elbánásnak, amelyben az említett §§-ban megjelölt legénységi személyeket részesítettük. Természetes és az állam pénzügyi érdekeinek kellő megóvása szempontjából teljesen indokolt is, hogy itt a pótjáradékok engedélyezését a rászorultság feltételéhez kötöttük. A 165. §-hoz. Minthogy a pótjáradéknak az a rendeltetése, hogy a létfentartást egy bizonyos méltókig biztosítsa, gondoskodni kellett ariól, hogy a pótjáradék megállapításánál a jelen javaslatban meghatározott létminimumba betudassék az az összeg is, amelyet valamely pótjáradókban részesítendő
