Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1468. Törvényjavaslat a sójövedékre vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek és a vámvonalon át behozott só után fizetendő engedélyilletéknek és vámnak megváltoztatásáról

68 1468. számhanem mint feldolgozandó nyersanyag szerepel, a törvényben megállapított áraknál olcsóbb árban is átengedhető iparsó, ha az állami kedvezményezésnek az: 1907. évi III. törvénycikkben élőírt feltételei megvannak. A törvényjavaslat 5. §-a az iparsónak eddigi e76—290 filléres árait 204—318 fillérrel, a 6. §. pedig a marhasónak eddigi 6 koronányi árát 4 koronával emeli fel. Az iparsó árának ily emeléséből mintegy 600.000, a marhasó árának felemeléséből pedig mintegy 900.000 korona bevételi többlet várható évenként. A konyhasóval elkövetett jövedékkihágásokra a sójövedókről szóló és az 1875. évi L. törvénycikk 14. §-ával érvényben tartott pénzügyi szabályok 44. §-a 56 dekagrammonkint 80 fillérrel számítandó pénzbüntetést állapított meg azzal a korlátozással, hogy e büntetés összege 160 koronát, illetve a nehezítő körülmények között elkövetett csempészetnél 320 koronát nem haladhat meg. Ez a bünntetés a sójövedéki kihágások által a kincstárra hárulható károsodáshoz viszonyítva, eddig is nagyon enyhe volt, a só árának felemelése után pedig még kevésbé lenne megfelelő, ezért a kincstár érdekei-, nek kellő biztosítása céljából a törvényjavaslat 7. §-a egyrészt a büntetés tételét kilogrammonkint 2 korona 50 fillérre emelte fel, másrészt a büntetés maximumára vonatkozó korlátozást eltörölte. A marhasóval elkövetett kihágások büntetését, mely a konyhasóval elkövetett kihágások büntetésétől eddig annyiban eltérően volt szabályozva, hogy az 1897. évi I. törvénycikknek erről intézkedő 5. §-ában a büntetés maximumát korlátozó rendelkezés nem volt felvéve ós a kihágás tárgyát képező só ára ós a törvényes konyhasó ára közti különbözet megtérítésének kötelezettsége nem volt kimondva, a törvényjavaslat 7. §-a a konyhasóval elkövetett kihágásokra megállapított büntetéssel azonosan szabályozza, miután az attól való eltérés egyáltalában nem indokolható. Avégből, hogy a vámvonalon át behozott só után is a kincstárnak a megfelelő jövedéki haszon bitosíttassék, a só behozatali vámját és engedélyilletékét a törvényjavaslat 8. §-a a konyhasó különböző fajtihoz mérten magállapított összegekkel megfelelően felemeli ós egyben — amint az az iparsóra nézve már eddig is érvényben volt — a marhasónak rendeleti úton megállapítandó feltótelek melletti vám- ós engedélymentesen való behozatala iránt intézkedik. . A 9. §. a törvény életbeléptetésének idejében a felek birtokában lévő jelentékenyebb sókészletek után az eddigi és a felemelt árak között mutatkozó különbözeteknek a kincstár javára való megtérítését írja elő, nehogy az áremelés hasznát átmenetileg a kincstár helyett a kereskedelem élvezze, illetve, hogy a nagyobb fogyasztók az áremelés terhétől — a kincstár kárára — átmenetileg se mentesüljenek. Budapest, 1918. évi július hó 17-ón. JPopovies Sándor s. k., m. Jcir. pénzügyminister.