Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

1462. szám. 33 tályozás érvényesül a Budapest székesfővárosi államrendőrség hatáskörének megállapításánál, és ugyanerre az elvi alapra helyezkedett az 1916: XXXVII. t.-c. a fiumei m. kir. állami rendőrség jogkörének szabályozásánál is. Ez a rendszer egyszerűvé teszi a rendőri és közigazgatási hatóságok jogkörének elvi alapon való megállapítását, a rendőrség hatáskörébe utalván az állami érdekek szempontjából elsőrendű fontosságú közbiztonsági rendészet egész körét, viszont a közigazgatási hatóságok feladatkörében hagyva meg az igazgatási rendészet kezelését, ebből a körből csak kivételesen utalva a rendőrség hatáskörébe egyes olyan feladatokat, amelyek a személy- vagy vagyonbiztonság szempontjából a helyi érdekek körét túllépik és közérdeket érintenek. Ez a szétválasztás azonban csak a hatósági jogkörökre áll ily mereven, mert az igazgatási rendészet intézése a közigazgatási hatóságok, illetőleg saját külön közegeik feladata ugyan, azonban mihelyt kényszerítő közhatalom gyakorlása válik szükségessé, ezt csak a rendőrség nyújthatja az igazgatási rendészet körében is, — valaminthogy kötelességük a rendőrközegeknek, hogy a közigazgatási rendészet körébe eső jogszabályoknak is foganatot szerezzenek ; és csak ha hatósági intézkedésre van szükség, ezért kell az igazgatási rendészet körében — az előbb említett kivételes esetektől eltekintve — a közigazgatási hatóságokhoz fordulniok. Amikor a javaslat ezt a hatásköri szétválasztást elvi alapon megállapítja, egyidejűleg felhatalmazza a belügyminisztert, hogy az igazgatási rendészet köréből a rendőrség hatáskörébe utalandó egyes feladatokat rendelettel állapítsa meg. A Budapest székesfővárosi államrendőrség feladatkörébe utalt ilyen igazgatási rendészeti feladatokat túlnyomó részben az 1881 : XXI. t.-c. 7. §-a, a fiumei m. kir. áll. rendőrség hatáskörébe utáltakét pedig — az 1910: XXXVII. t.-c. 2. §-ának felhatalmazása alapján — a 37.000/1917. B. M. sz. a. kiadott rendelet 11. §-a sorolja fel. Hasonló felhatalmazást ad a javaslat a belügyminiszternek, amely a törvényben való szabályozásnál annyival megfelelőbb, mert az életviszonyok változásához képest eme feladatok módosítására rendeleti úton könnyebb a lehetőség. A közbiztonsági és közigazgatási rendészet intézésének különválasztásával kapcsolatban gondoskodni kell végül annak a majdan beálló visszásságnak a megszüntetéséről, hogy azokban az igazgatási ügyekben, amelyekben I. fokú hatóságként a thj. városok rendőrkapitánya, II. fokú hatóságként pedig a városi tanács hivatott eljárni, jövőre szintén autonóm szerv járjon el I. fokon is. Ezt a fiumei m. kir. állami rendőrségről szóló 1916: XXXVII. t.-c. 2. §-a akként valósítja meg, hogy az addig II. fokon eljárni hivatott városi tanácsot jelöli meg I. fokú hatóságul, amelytől csak egyfokú fellebbvitelnek van helye a miniszterhez. Minthogy azonban az ily megoldás következtében csaknem minden ügy a miniszter felülbírálata alá fog kerülni, ami a miniszterek túlterhelése mellett azért sem volna egészen megfelelő,- mert ilyenformán a II. fokú hatóság a helyi viszonyok ismeretének hiányában hozná meg határozatát, a javaslat a kérdést — Fiume városára és kerületére nézve is — akként kívánja megoldani, hogy a thj. városi rendőrkapitány helyett ezekben az ügyekben I. fokú hatáskörrel a tanács által kijelölt tisztviselőt bízza meg, teljesen Képvh. iromány. 1910—1915. LXIII. kötet. 5