Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.
Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről
26 1462. szám. tosabbika, természetes, hogy az együttműködés jelentősége is a közbiztonsági rendészet feladataira áll elsősorban. ; Az egyes igazgatási ágak intézésének rendészete legtöbbször a helyi körülményekhez és érdekekhez igazodik, vagy legalább is alkalmazkodik; ennélfogva az országos egyöntetűség nem szükséges, sőt nem is lehetséges, és intézésének több-kevesebb hiányossága a közérdeket, az állami szempontokat kevésbbé érinti. A rendészet e kétféle kihatásából következik, hogy míg az igazgatási rendészet túlnyomó részének intézése a közigazgatási hatóságok önkormányzati jogkörébe utalható, sőt azoknak odautalása a helyi viszonyok ismerete és a helyi követelmények helyesebb mérlegelése végett kívánatos is, — a közbiztonsági rendészetnek, legkivált azonban az állami rendészetnek, vagyis az emberek tömegei részéről tenyegető veszedelmek elhárításának íeladatai megmugvással csak az állam saját szervei által valósíthatók meg. Nem szabad azonban kicsinyelni a közrendészet feladatait sem, amely az egyes emberek jogsértő viselkedésének meggátlása által hivatott a közrendet biztosítani. A közrendészet az által,, hogy az egyes emberek jogellenes viselkedését meggátolja, s az egyes emberek részéről fenyegető veszedelmek megtörésére és elhárítására törekszik, lépten-nyomon az egyéni szabadságjogot kénytelen korlátozni. Ily nagy hatalmat pedig megnyugvással csak az állam gyakorolhat saját szervei által, és az ilyen jogok gyakorlásának országszerte a legegyöntetűbbnek kell lennie. A közbiztonsági rendészet nagy fontossága, valamint gyakorlásának egyöntetűsége, elfogulatlansága és tárgyilagossága egyaránt megköveteli, hogy a?t maga az állam vegye a kezébe. És minthogy a legjobb rendelkezések is csak a gyakorlati megvalósítás helyes volta által érvényesülnek megfelelően, éppen nem közönyös, hogy a rendőrhatóságok intézkedéseinek foganatosítása milyen szervek útján történik. Ha most a meglévő rendőrségünket ezekből a szempontokból vesszük vizsgálódás alá, azt látjuk, hogy az államnak csak Budapest székesfőváros és a rendőrileg ehhez csatolt néhány község területén, valamint Fiume városában és kerületében van saját rendőrhatósági és sa]át rendőri személyzete, — ellenben a többi thj. és r. t. városokban a rendőrhatóság gyakorlása és a rendőri szolgálat végzése egyaránt az önkormányzat kezében van azzal az egyetlen kivétellel, hogy a rendőrfőkapitányt a kormány képviselője: a főispán nevezi ki. A nagy ós kisközségekben a rendőrhatóságot önkormányzati tisztviselő — a főszolgabíró — gyakorolja, a rendőri szolgálatot pedig vegyesen, részint községi rendőrök, részint állami szervek: a csendőrök látják el. Ennek az állapotnak meg nem felelő volta a városokban legszembeötlőbb, aminthogy a közbiztonsági rendészet feladatainak fontossága is a városokban nyilvánul meg a legélénkebben. Az emberek nagy tömegeinek aránylag kis helyen való összetömörülése ; ezeken a helyeken a legszélsőbb társadalmi osztásoknak egymás mellé kerülése, a megélhetési viszonyok nehézsége s ezzel szemben a kínálkozó élvezetek sokfélesége, végül a bűnre vezető alkalmak sokasága egyaránt közrehatnak arra, hogy a közbiztonság veszedelmei a városokban aránytalanul számosabbak és gyakoriabbak legyenek. A városi életviszonyok eme sajátosságából ered az a kényszerűség, amely mindenütt a városi rendőrség fejlesztését tolta előtérbe. Nálunk is az 1912 : LVIII. t.-c. 30. §-a q, városi rendőrségek orszá,gos rendezését tette a kormány kötelességévé.
