Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
Í44Ö. szárri. 17 Ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni akkor, ha az örökhagyó kir. közjegyző, gyakorló ügyvéd vagy vagyonkezelő volt, továbbá akkor, ha a kérdéses dolgok olyan személyek tulajdonául voltak megjelölve, akik az örökhagyóval szolgálati vagy bérviszonyban, vagy az ő hivatásából, hivatalából vagy üzletéből származó különösen bizalmas vagy meghatalmazási viszonyban állottak. 8. §. Életbiztosítási összegek. Az életbiztosítási szerződésekből • származó követeléseket az illeték kiszabása céljából a biztosított személy hagyatékához kell számítani, hacsak nem bizonyítják, hogy arra még az örökhagyó életében harmadik személy olyan jogcímen szerzett igényt, amely jogcímen való szerzés a 2. §. alapján öröklési illeték alá nem vonható. 9. §. :; ' : Hitbizomány öröklése. A hitbizomány megszerzése után az illetéket úgy kell kiszabni, mintha a hitbizomány birtokosa korlátlan tulajdonjogot szerzett volna. 10. §.. Utóörökös nevezése. Ha az Örökhagyó utóörököst rendelt is, az egyenes örökös öröklését úgy kell megilletékezni, mintha korlátlan jogot szerzett volná.. 11. §• Feltétéles és elhalasztott szerzések. Ha az örökség vagy hagyomány megszerzése felfüggesztő vagy bontó feltételtől függ, az öröklési illetéket le kell róni úgy annak az öröklése után, aki a feltétel bekövetkeztéig jogosult a vagyon birtoklására, mint annak az öröklése után, akire a vagyon a feltétel bekövetkezte Után száll át. Az utóbbi azonban az illetéket csak a feltétel bekövetkeztekor tartozik megfizetni. (30. §.) Ha az örökség vagy hagyomány megszerzése kezdő vagy véghatáridő* höz van kötve, az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni oly módon, mintha a kezdő határidő felfüggesztő, a véghatáridő pedig bontó feltétel volna* 12. §. Haszonélvezettel terhelt örökségek illeiékezésé. fia más személy örökli a vagyon állagát és más annak haszonóívezé* tót: az, aki a haszonélvezetet örökli, a haszonélvezet értéke után, az állag Képvh. iromány. 1910—1915. LXII. kötet. . 3 V.